Scroll To Top

Böngészés: Versös Város

Őszi altató

Juhász Gyula: Őszi altató / November altatója A bánatos és barna asztagokAz őszi csönd ölén kallódva áznak.Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt,Tükre alatt az elmulásnak. Ó bánatos és barna asztagok,Hol van a nyár, a tűznyilak, a táncok ?Jegenye gunnyaszt a vén ég alattS az őszi könny szivárog.

A grófi szérün Nyár-éjszakán a grófi szérünReccsen a deszka-palánkS asztag-városban pirosanMordul az égre a láng.  Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,Nincs párja, napja, neve.Fut, reszket a riadt mezőnAz égő élet heve.

Radnóti Miklós – A mécsvirág kinyílik

A mécsvirág kinyíliks a húnyó láthatárnakkönyörg a napraforgó;a tücskök már riszálnak,odvában dong a dongós álmos kedvét a bársonyestében égre írtaegy röppenő pacsirta;s ott messzebb, kint a réten,a permeteg sötétbenborzong a félreugrónyulak nyomán a fűszál,a nyír ezüstös ingbenimmár avarban kószál,s holnap vidékeinkenújból a sárga ősz jár.   1943 augusztus 26.-án Ez a. .

Nem jártam én soha Dunán túl,Hol Kupa, Vata elesett,Hol lankás dombok koronázzákAz alkonyvéres egeket. Én a Tiszának és MarosnakSzögében élek álmodón,Hol Attila, Ajtony robogtakValaha vemhes táltoson.

Szegény magyar volt,Költő volt, senki,Nem tudott élni,Csak énekelni.Nem volt rossz, sem jó,Csak ember, fáradt,Várt, várt és nem leltSoha csodákat.Mély szürkeségbenSzíneket látott,Magyar volt, költő:Átkozott, áldott! Gyalunk e verse máig sem áll a fejfáján… de még a helyette álló szerény sírkövén sem !Vajon, minek is írta, ha nem ezért ?! Hogy ott. .

Őszök aranya – évszázados őszök Juhász Gyulától

A mai forró nyarak nyomán lassabban köszöntenek be az őszök is…(Régi szeptemberek októberben aranylanak elő… Ez is az éghajlatváltozás.)Először a kőrisek sárgulnak, majd barnulnak, majd az ostorfák és végül a többi is aranyra vált… Idén volt éppen száz esztendős Juhász Gyula szép költeménye, a Szeptember aranya: Itt írta Szegeden. Érdemes.

Húsvétra – száz éve írta Juhász Gyula

Éppen száz év távolából üzen Juhász Gyula Húsvétra című versével, hiszen e költeménye először a Délmagyarország 1919 április 20.-ai számában látott napvilágot Husvéti stanzák címmel. Majd a Szeged-ben Köszönt e vers … kezdettel : Husvéti stanzák  Húsvétra Köszöntelek , te váltig visszatérő Föltámadás e  földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő,.

Éppen 100 éve született e költemény! Olvassunk hát Juhász Gyulánk sorait méltó kegyelettel: Vértanúink A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke földalol : E nagy napon, hol emlék s béke leng, A bús bitókra hittel nézzetek ! Hittel, reménnyel, mert most kél a nap, Minden napoknál. .

Juhász Gyula – Magyar nyár 1918

Pipacsot éget a kövér határraA lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan,Mit izzó part ölelget lankadatlan.

135 éve született Juhász Gyulánk. Ekként vall erről … Április bolondja költeményében 1920-ban: Benned születtem, édesbús, szeszélyes Tavaszi hónap, felleges derűs, Mikor a rétek lelke már fölérez S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

Juhász Gyula – Simon Péter (I.)

János 18, 10-11. Szólott a hadnagy : Célozz ! Jézus állott,S aki megváltja majd e rongy világot,Sápadtan, nyugodtan előre lép,Fölveti szép, szőke, szelíd fejétÉs szól : „Le a fegyverrel ! Én megyek !”És indul.

Juhász Gyula – Simon Péter (II.)

Máté 26, 69. Tavaszi éj volt.