A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány vándorkiállítása az 1944-45-ös délvidéki magyarírtás 70.-ik évfordulója alkalmából, az áldozatok tiszteletére készült.
A kiállítás huszonegy tablón mutatja be a délvidéki magyarokat ért népírtás történetét. A rendkívül látványos és olvasmányos, rövid és tartalmas mondatokba összefoglalt szöveganyagot gazdag képanyag egészíti ki. A kiállítás vázát alkotó visszaemlékezések közé beszúrt és kiemelt történelmi tények segítségével mutatják be az 1944-45 évek fordulóján történt tragikus eseményeket.
1664 november 18.-án ereje teljében, váratlanul, vadászbalesetben elhúnyt a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, a költő Zrínyi Miklós. Halálának homályos körülményei máig is kísértik történetíróit…
grófZrínyi Miklós (horvátul Nikola Zrinski) a költő és hadvezér Csáktornyán született 1620 május 3.-án Horvát bánként, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánjaként halt meg Zrínyifalván 1664 november 18.-án.
Zrínyi Miklós – Jan Thomas festménye
Az Oszmán Birodalom elleni harcot összefogással, Nemzeti Párt szervezésével kívánta elérni. 1663–64-ben nagy hadi sikereket aratott, a bécsi udvar azonban veszni hagyva sikereit inkább békét kötött a török szultánnal. Zrínyi bizalma ekkor megrendült a Habsburgok iránt, tervezett politikai föllépését azonban egy Csáktornya melletti vadászaton váratlan halála megakadályozta.
Főbb művei: Adriai tengernek Syrenája gróf Zrínyi Miklós (1651) Obsidio Szigetiana –Szigeti veszedelem (1651) Mátyás király életéről való elmélkedések (1656-57) Ne bántsd a magyart –Az török áfium ellen való orvosság (1661)
1664 november 18.-án a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, a költő Zrínyi Miklós elhunyt vadászbalesetben. Halálát a mai napig kérdések övezik, végtisztességének rítusáról pedig igencsak kevés forrás maradt az utókorra. A Zrínyi Miklós ravatala fölött rövidfilm betekintést enged a 17. századi főnemesi végtisztességet övező rítusokba, viselettörténetbe, de még a konyhaművészetébe is !
A hazai történeti irodalomban elsőként Vasvári Pál vetette föl, hogy Zrínyi halálát merénylet, politikai gyilkosság okozta. Egyházasbükki Dervarics KálmánGróf Zrínyi Miklós a költő halála művében „minden kételyt kizáró adatok” nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon. Grandpierre K. Endre 1970-ben megjelent Fekete hóesés könyvében több mint 100 oldalon át (a 213. oldaltól a 320. oldalig) a korabeli dokumentumok ellentmondásai alapján bizonyította, hogy Zrínyi orvgyilkosság áldozata lett. Az antimagyar Habsburg udvar számára mindenképpen jól jöhetett az egyre kényelmetlenebbé váló főúr, a magyar hazafi halála…
Zrínyi híres mondása : Horvát vagyok, tehát magyar !
Zrínyi jelmondata pedig így hangzott: Sors bona, nihil aliud – Jó szerencse, semmi más !
Zrínyi Miklósnak négy gyermekéről tudunk, mindegyik a második házasságából született: Mária Terézia Borbála (1655–1658), Mária Katarina (*1656), Izsák (1658–1659) és az eggyetlen (gyermekkorát) túlélő ZrínyiÁdám, aki 1662. december 24.-én született Bécsben, majd császári őrizet alatt Prágában nevelkedett és a Szalánkeméni Csatában esett el 1691 augusztus 19.-én, a törökök ellen harcolva mindössze huszonkilenc évesen…
E történet filmre kívánkozik ! Magyarnak efelől semmi kétség ! Szerény(telen)ségem ugyan nem bizonyult elég jónak a filmrendezői szakra, – a libernyákosan belterjes honvesztő homokozóban, – talán éppen azért is, mert örökkön lángoló hazafiságomban is álmodtam, de a nálam sokkal tehetségesebbek bizonyosan álmodják már a Zrínyi Merénylet filmjét is… Sokkal szebben, sokkal jobban !!! Sokkal magyarabbul ! Sokkal meghatóbban ! …Mint ahogyan magam tehettem volna…
Magyar Straszburgok ciklus a Németországtól elszakított Strassburg sorsára utal, amely azonban a mi magyar városainkkal szemben már korábban is határviták tárgya volt…
A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN
Történelmi kudarcaink megrohasztották a magyar lelket. A kisebbrendűség humuszából a liberális sajtó ösztönző öntözésére szép húsos, gáncsoskodó iszalagok nőttek... (Jászberényi Miklós)