Európa szívéből
Vízkeresztre
Jövének távol, boldog Napkeletről
Három Királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.
Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király,
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár !
Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövő királya,
S a csillagot, mely homlokán ragyog.
Ő édes, kedves. Bájolón gagyog,
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden
A Szüz Mária vállán megpihen…
Vízkereszt – Vízkeresztre. – A Szeged 1924 január 6.-ai számában jelent meg először Vízkereszt címmel, majd a szegedi Homokóra 1929 január 5.-ei számában néhány központozásbeli változattal Vízkeresztre címmel. Kézıratos változata is fönnmaradt a költő Ipar utcai szomszédainak, Réti Ödönéknek dedikálva.
E költemény a „csodás Gyerek”-hez érkező Napkeleti Bölcsek, avagy más magyarul a Háromkirályok bibliai történetét (Mt 2, 1-12) öltötte szonetté, hozzátéve művészi többletét, a kedves képet, amelyet – Péter László szerint – talán valamelyik reneszánsz festő ábrázolásában láthatott a Szűz Mária vállán megpihenő madárkáról.
A „pintyőke”, azaz a(z Erdei) pinty (Fringilla coelebs) Európán kívül Nyugat-Ázsiában és alfajai (talán rokon külön fajai) a Kanári szigeteken meg Észak-Afrika berber vidékein is élnek. A nálunk (is) honos „pintyőke” telelő területe pedig – ahol Karácsonykor keresi a megváltó meleget – éppen Jézüs születésének vidékén, a Szentföldön van… Mennyei, ahogyan Gyalunk erre is ráérzett…
Az (Erdei) pinty(ő) (Fringilla coelebs) élettere – A „pintyőke” nyara meg a Karácsonya
Epifánia helyesebben hellénül Epiphán(e)ia (Επιφάνεια) vagy Theofán(e)ia (ή Θεοφάνεια) magyarul Vízkereszt – latinosan Epiphania Dominī, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése – egyben a Háromkirályok (ünnepe) az egyik legősibb keresztény ünnep(ünk), amely a mágus-királyok eljövetelének, Jézüs „Khrisztus” megkeresztelkedésének és későbbi első csodatételének (a víz borrá változtatásának) napjait kapcsolja egybe január 6.-án.
Máté evangeliumának gyermekségtörténetében (Mt 2,1-16) bukkannak föl a Keleti Mágusok azaz a „Magoi apo anatolón” (Μάγοι από ανατολών), másként a Napkeleti Bölcsek, akik a Csıllag vezetésével keletről érkeztek Betlehembe, hogy hódoljanak Jézü(s)nek. Szokás Háromkirályokként is emlegetni őket, bár a bibliai evangelium (Máté) számukat sem mondja, és nem nevezi „királyok”-nak sem őket.
A „három bölcs” szent háromságának alapja talán a hármas csillag(együttállás) vagy a hozott háromféle ajándék lehet : „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mürrhát.”
A 6. század táján nevet is találtak a mágusoknak. Caspar, Melkhior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhér(t) meg Boldizsár. A legelsőnek, a keleti szıttya, azaz szaka Gondophar(esz)-nek az arcát is ismerjük, hiszen örökül hagyta azt a pénzén.
Talán éppen Ő hozta az Újszülöttnek az aranyat, talán épp a saját képével…
Az apokrüph Toma (Tamás) aposztol cselekedetei szerint Gudnafárnak a születésekor a kis Jézü(s)t látogató indoszkütha mágus-kırálynak a fıát – az ifjabb Gondophar(esz)t – maga Toma tanította-térítette(?) meg a Megváltó hitére… A magyarra Tamásként torzult arám(i) név eredetijében Toma (ܬܐܘܡܐ), görögül meg Thómasz (Θωμᾶς), ahol az „sz” a végén csak a hímnem kedvéért kell.
Háromkirályok perzsa öltözetben, párducbőr nadrágban meg phrüg süvegben, amikor még nincsen közöttük szerecsen (!) – Az Új Szent Apollinare Bazilika bizánci mozaikján (Kr. u. 565 tájáról, a 18. században helyreállítva). Ez az ariánus templom Ravennában áll, még Nagy Theoderik keleti-gót (osztrogót) király emeltette saját emlékezetére, saját sírtemplomául. A (könyvünkben szereplő) mozaikok is az építése korából származnak.
A szír-arámi egyház meg az örmények emlékezete és hite szerint a mágusok, avagy a „bölcsek” száma bizony – nem is három, hanem – tizenkettő volt… E bölcsek, a MAG Bölcsei (Μάγοι) meg az általuk hozott „ajándékok” lehettek az ajánlás, avagy a Kapu Jézü(s) további napkeleti tanulmányaihoz…
A Magoi kifejezés a perzsa papság legfölsőbb „kaszt”-ját illette, ígyhát a „bölcsek” perzsa papok avagy még ınkább szıttya (görögködőn szkűtha) mágusok lehettek, akik a pártos (latinkodón párthus) területekről (Meszopotamiából), vagy azon is túlról, az Indoszıttya (pongyolábban Indoszkíta) birodalomból jöhettek. Csıllag(jóslat)ot követve, a halandók újszülött kırályát keresték Jeruzsálemben. Heródes a palotájában meghagyta nekik, hogy mondják majd el a Kisded helyét, hogy ő is leborulva ımádhassa Őt. A „bölcsek” a „Bölcs(ő)-csıllag” vezetésével Bétlehembe értek, ahol megtalálták Jézü(s)t. De azután álmot látván, Jézü(s)t védvén vıssza nem tértek a hírrel és útmutatással az alattomos, tömeggyilkos Heródeshez, a zsidók „törvényes” királyához.
Könyvajánló :
Bővebb ismertető > Bemutató oldalak -> Előrendelés
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
