Kikelet (március) hava 30.-án

1722-ben e napon a Erdélyi Országgyűlés elfogadja a Pragmatica Sanctio törvényeit, ezzel a Habsburg-ház nőági örökösödési jogát is, Nagyszebenben.

A pragmatica sanctiot Bécs elfogadtatta a Habsburg Birodalom örökös királyságaival és tartományaival. 1722-ben a Nagyszebenbe összehívott Erdélyi Országgyűlést követően Pozsonyban a magyar rendek is megszavazták a pragmatica sanctiot a Magyar Országgyűlésben 1722. június 30.-án. Méghozzá annak különös hangsúlyozásával, hogy az Ausztriai-ház valamennyi örökös országa a jövőbeni szerzeményekkel együtt, a nagyobb biztonság és a kölcsönös védelem érdekében alkosson örökre oszthatatlan és elválaszthatatlan szövetséget, és csupán az uralkodóház egészének kihalása esetén lépjen újra érvénybe a királyválasztási jog (1723: I-II. tc.). Az örökös tartományokra utaltság deklarálásának hosszú távú jelentősége volt. Az a sulykolt fölismerés diktálta ezt, hogy sem Erdély, sem a Magyar Királyság nem képes egyedül megvédeni magát a külső hatalmak, kiváltképp a törökök ellen.

III. tc. Ő legszentségesebb császári és királyi felsége az ország s az ahhoz kapcsolt részek összes hű karainak és rendeinek minden, úgy hitlevélbe foglalt, mint bármely más jogait, szabadságait, kiváltságait s mentességeit, és előjogait, az alkotott törvényeket s helybenhagyott szokásokat […] Kegyelmesen megerősíti s meg fogja tartani. (Pragmatica Sanctio, 1723)

Ennek révén lett uralkodónk Mária Terézia is.

A pragmatica sanctio további 200 esztendőre összekapcsolta Magyarország és Ausztria sorsát, s a jogi alapja lett az 1867. évi kiegyezésnek is.

A (latin) pragmatica sanctio magyarul: „gyakorlati rendezés”. Nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható rendezése, mintegy megváltoztathatatlan „királyi rendelet”.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...