Föld (szeptember) hava 28.-án… ma 117 éve látott napvilágot…

Az örök visszatérés

A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt :
Nirvána szent köde örök ölébe zár,
Nirvána szent köde, mely minden lényre vár,
Mely álommá teszi az İdőt és a Tért !

Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn,
Hol minden változó, örök csak a Mulás,
Árnyak, kiket a lét Álmokkal fölruház,
S ez Álmok : a remény, emlék és szerelem.

S a büszke tudomány, amely alázatos,
Szomorún válaszol : Nirvána is mese,
Vigasztalás neked, ember, nincs semmise,
Sebedre örök írt az elmulás se hoz.

Örök minden atom és minden fájdalom,
Volt minden idelenn, mi ezután leszen ;
A gyász és a vigasz, halál és szerelem ;
Mindig föltámadás van mindenik napon.

Az örök haladás : dicső agyrém csupán,
Örök forgás e lét ; az állat visszatér,
Vasketrecébe zár az İdő és a Tér,
Agyad meddőn eseng a Nirvána után !

Az örök visszatérés. – A (Buddapesti?) Budapesti Napló 1905 szeptember 28.-ai számában jelent meg először, majd a Szeged és Vidéke 1905 október 8.-ai számában is fölbukkan, visszatér Juhász Gyula hitelmélkedő verseinek egy érdekes darabja, melyben ugyan keveri a hindu és a budda hitű vılágképet, de még Gautama Sziδδárta – azaz Buδδa – hitében merengve is a Hit fölsőbbsége mellett tesz örök tanúbızonyságot …

Az indi Nirvána, a páli Nibbána meg a magyar Hetedhét Mennyország közötti hasonlóság, hogy Buδδa hite szerint a létnek 31 sīkja van, míg a mi fejlett őshitünkben hetedhét, azaz negyvenkilenc a Mennyek Rendje, Rétje …

गौतम बुद्ध … Gautama Sziδδárta … Buδδa

İtt megjegyzendő: Jobb hīján a görög deltával azaz „δ”-val jelölöm a jellegzetesen vısszapöndörített (hanyattpöndör) nyelvhegyű indi „dé” hangot, amely után teljesen fölöslegesen īrkálnak nyugathi tudathlanok hitethlenül „h” bethűt… Hehezetről itt szó nincsen ! Ez egy más(ik) hang: nem „d”, hanem nyelvhegyén hátravetett, csontszájpadi „δ” ! A „δ”-t azért is találom jó jelnek, mert a szára éppen jól jelöli a nyelv (szájpadhoz való) visszahajlását.

A szanszkrit, hindi nirváṇa ( निर्वाण ), illőbben Budda páli nyelvén nibbána ( निब्बान ) a végső cél, az üdvösség, a beteljesülés az ind(ia)i vallásokban. Az indi bölcselet egyes értelmezéseiben a nirvána a Brahmannal való egyesülést jelenti a táltulaton (móksán/meditáción) át, azaz az İstennel avagy a Mindenséggel való örök egység létrehozása. A sramanák szerint a szenvedés (dukkha) állapotától való megszabadulás. A nirvána/nibbána nem megsemmisülés, hanem megszabadulás a lélek kényszerű vándorlásának szenvedésekkel terhes körforgalmából.

Az első sorában a „A hindu bölcsesség” természetesen „Budda bölcsessége”-’vel helyettesítendő… De Gyalu korában oly távoli és alig ismert volt az ind(i)ek hite, hogy ez az apró hitbe botló baki Juhász Gyulánknak nem feddhető, hanem könnyen feledhető. Természetesen e költeményt szavalni azonban csakis helyesen javaslom: „Budda bölcsessége nyugodtan így beszélt […]”

Gautama Budda a nirvánát a tökéletesen nyugodt tudat állapotának jellemezte, a haragtól, vágyak(ozások)tól és más kínzó állapotoktól (klésáktól) szabadultan. Ez egyben a „világ vég”-ét azaz végtelenségét is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat, hiszen a tudat határtalanná válik. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel és lemond a rögeszméiről meg a rigolyáiról. A nirvánában a vágy(akozás) és viszoly(gás) gyökere enyészik el. A páli kánon szerint a nirvánában tapasztalható meg a dolgok igazi üres természete (súnjata) is.

A D(h)ammapada szentīrásokban Budda azt mondja, hogy a nirvána a „legnagyobb boldogság” – avagy a mindent átható boldogság, amely a megvılágosodással ébredő nyugalommal jár. A nirvánát kísérő tudást a megvılágosodás, a bóδi szó fejezi ki. Érdekes, hogy milyen hasonlatos ez bódít és bódul igéink tövéhez… Legaljasabb ellenségeink busásan pénzelt, legvadabb nyomulásának is nehéz lenne (el)hinni, hogy mély(ebb) összefüggés ne húzódna közöttü(n)k…

Olvasói levél, megjegyzés :

Ezek a számok a dimenziók számait jelentik (Sebesi Sándor)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...