Dúdolgatok
Vándorlegény a téli ködben,
– Mert köd előttem, köd mögöttem –
Az ország útján baktatok tova,
Az İsten tudja meddig és hova ?
Az İsten, az még nem hagyott el,
Hitem egészen nem fogyott el,
De jaj, reménység nincs már rég velem
S kifosztott még a régi szerelem.
Dúdolgatok, de csak magamnak
S nótáim, mint pápista varjak
Szállanak élet és halál felett,
Fekete varjak, szürke fellegek.
Vándorlegény a téli ködben,
Sok csárda alszik már mögöttem,
Egy útonálló majd csak rámtalál,
Öreg zsivány, vén cimborám, Halál !
Dúdolgatok – Először a Magyarság 1923 január 28.-ai számában jelent meg… Fölbukkan még a Szegedi Szemle 1928 december 31.-ei számában is.
Gyalu beválogatta a Testamentom (1925) kötetébe (47.o.),
majd a Hárfa (1929) kötetébe is (115.o.).
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...