A régi víz felett
A tele hold, az ősi tele hold
Áll fönn az égen, mint nyájas herold,
Áll mosolyogva vén Tiszánk felett,
Mint visszatérő tavasz-izenet.
A vén Tiszán át húznak madarak,
Mint egykoron nyilak a nap alatt,
Kelet felől Nyugatra mennek ők
És ők is boldog tavasz-hirdetők.
S a parton állok, mint a jegenyék,
Öreg fa én, ki negyven éve, rég,
Kinőtt e földből s vész és gyász felett
Fiatal nedvvel tavaszt hirdetett!
A régi víz felett – Először a Magyarság 1923 március 25.-ei számában jelent meg…
Szokatlan Gyalunktól, hogy a mekegzetes pesti nyelvezetet lengeti már címben is… de hamar megvilágosul a költeményből, hogy csak a rím kedvéért teszi… a rím kedvéért eszi anyanyelvét illyen pestiessen…
[…] vén Tiszánk felett,
[…] tavasz-izenet.
majd pedig …
[…] vész és gyász felett
[…] tavaszt hirdetett!
Már a hettita nyelvben élt Es-Tan, azaz a ‘Nap-İsten‘… talán Ő mai İstenünk ős-névadója, akitől ördögként rettegtek a sémmi népek… Ezért is rémisztően rasszista és antimagyar, mammónita és betegesen öngyűlöletes már e sėmmi „Sátán” névnek ízetlen átvétele is a tisztes tiszta magyarba… (Sz.)
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...