Érdemes elgondolkodni rajta, hogyan intett Petőfink Erdély költeménye 177 esztendővel ezelőtt, azaz már 72 esztendővel az oláh országrablás, Erdély alamuszi megszállása előtt…

Petőfi Sándor : Erdélyben – Végvári Tamás szavalatában

Barangol és zúg, zúg az őszi szél.
Csörögnek a fák száraz lombjai,
Mint rab kezén a megrázott bilincs.
Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én!
Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,
Mint nősirást az égiháború.
Egy nemzet és két ország hallja meg,
Mi bennem eddig titkon forra csak,
S amit keblemből mostan kiröpítek,
Mint a volkán az égő köveket.
Az forra bennem, az fájt énnekem,
Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy
E kétországos nemzet a magyar!
Ez tette lelkem pusztává, a bánat
Pusztájává, hol egy tigris lakik:
A vérszemű, a lángszemű harag.
Oh e vadállat hányszor verte el
Magányos éjim csendét, amidőn
Besüvöltötte puszta lelkemet! –
Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,
Hogy szétrepesszük a szent levelet,
Mit diadalmas őseink írának,
Szivök vérébe mártván kardjokat?
Kettészakadtunk, és a szép levélből
Rongyok levének, miket elsodort
És sárba dobott a századok viharja.
Lábbal tiportak bennünket. Könyűket
És jajkiáltást küldöttünk az égbe,
De panaszunkat az be nem fogadta.
A rabszolgákat nem hallgatja az meg,
Mert aki jármot hágy nyakába tenni,
Méltó reá, hogy azt hurcolja is,
Míg össze nem dől a korbács alatt.
Tartottunk volna össze: a világ most
Tudná hirünket, nem volnánk kizárva
A templomból, hol a nagy nemzeteknek
A tisztelet tömjénét égetik.
Tartottunk volna össze, nem törölnénk
Szemünkből annyi fájdalmas könyűt,
Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel
Történetünknek sötét lapjait.
A porszemet, mely csak magában áll,
Elfúja egy kis szellő, egy lehellet;
De hogyha összeolvad, összenő, ha
A porszemekből szikla alakúl:
A fergeteg sem ingathatja meg!
Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,
Amit mondtam, nem új, de szent igaz.
Az események romboló szele
Nem fú jelenleg, és a porszemek
Nyugton hevernek biztos helyökön;
De ha föltámad a szél, mielőtt
Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre
A nagy világnak minden részibe,
És soha többé meg nem leljük egymást.
Iparkodjunk. A század viselős,
Születni fognak nagyszerű napok,
Élet-halálnak vészes napjai.
Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen
Az eljövendő óriásokat.
Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást,
Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem!
Ki legelőször nyujtja ki kezét,
Azé legyen a hála s a dicsőség;
S ki elfogadni azt vonakodik?
Annak porára szálljon minden átok,
Melyet sirunkra majd virág helyett
Ültetni fognak maradékaink,
Kiket örökre megnyomoritánk!

Petőfi Sándor
Koltó, 1846. október 26.

De lássuk, hogyan is áll Erdély magyarsága a módszeres oláh ethnikai piszkolgatások nyomán ?!

A csaknem évszázados ethnikai piszkolgatások – máig folyó módszeres oláh-betelepítések – után töredékére olvadt és anyaországa által is rendre cserbenhagyott magyarság…

Erdély magyar néprajzi tagolódása

Önföladás, vinnyogás meg nyafogás helyett több edzés és több gyerek illik a magyarnak !!!
Erdély úgy oláj, mint ahogy a magyar néger !!! Erdély hazatér, ez csak idő és Hit kérdése !!! Magyar Hité !!!

ERDÉLYBEN – Gyermekeinknek tartozunk annyival, hogy e remek költeményt megtanítjuk nekik és örökre a szívükbe írjuk a Erdély megszállása napján…

Ajánlott olvasmány :

Két pestis egy napon! – Valah Vész és AIDS – december 1.

Olvasói megjegyzés :

Katona Imre :

+
December 1. Rumánia Nemzeti Ünnepe.
A rumán kis-Antant erők 1918-ban ezen a napon nyilvánították ki Erdély elszakítását az Apostoli Királyi Magyarországtól.
A magyarországi ünnepség 2002-ben BJudapesten a Kempinski hotelban zajlott a gyurcsányfélék (rém)uralma idején. Jelen voltak Rumánia akkori miniszterelnöke Adrian Nastase és kísérete, továbbá a magyarországi „magyar” dísz-rumánok: Árpád Göncz, László Kovács, Péter Medgyessy, akik szívélyesen paroláztak és koccintottak az elvtársaikkal ezen a magyaroknak fájdalmas gyásznapon.

1er décembre: Fête nationale de la Roumanie.
En ce jour de 1918, les forces de la Petite Entente roumaine ont annoncé la sécession de la Transylvanie de la Hongrie Royale Apostolique.
La célébration hongroise a eu lieu à BJudapest à l’hôtel Kempinski en 2002, pendant le règne (d’horreur) des Gyurcsány [diyourtchaagne] encore chez nous. Le Premier ministre roumain de cette époque Adrian Nastase et son entourage (à gauche) étaient présents, ainsi que nos leaders „Roumains” nommés Hongrois de Hongrie : Árpád Göncz, László Kovács, Péter Medgyessy, qui ont cordialement échangé des mots et porté un toast à leurs chers camarades (ex)communistes en ce douloureux jour de deuil pour les Hongrois.

Forrás : https://www.facebook.com/photo.php?fbid=207952854984011

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...