Európa szívéből
Belgium német megszállásakor mindenki vinnyant… egész Európa fennen vinnyogott…
Erdély oláh megszállásakor pedig… egész Európa kussolt és sunnyogott…
A Tűz 1918 december 21.-ei számában jelent meg a bal-líberális Juhász Gyula ezen 105 éve elhallgatott, megindítóan őszinte írása a hitvány Európa, a Nyugat kettős mércéje, de leginkább méltatlan hallgatása és Magyarország kifosztása ellen…
Belgium német megszállásakor mindenki vinnyant… egész Európa fennen vinnyogott…
Erdély oláh megszállásakor pedig… egész Európa kussolt és suttyon sunnyogott…
A máig oláj (rumuny) megszállás alatt álló Erdély : sárga színnel a történelmi Erdély, azaz Belső-Erdély; barnással pedig a Partium és a Temesköz (a Bánság keleti része); …kékkel pedig Oláhország („Ó-Rómánia” azaz „Ó-Rumunya”), Moldva és Havasalföld uniója a szintén oláh megszállás alatt álló bolgár-török-tatár Dobrudzsával… a hajdani Kis-Szittyaországgal, Oláhország orzott-szerzett tengeri kapujával…
A Tűz 1918 december 21.-ei számában jelent meg Juhász Gyula bő évszázada elhallgatott, megindítóan őszinte írása a hitvány Európa, a Nyugat kettős mércéje, de leginkább méltatlan hallgatása ellen Erdély oláh megszállása idején, aljas cserbenhagyatásunk hónapjában :
Mikor Belgiumot sáros német csizmák legázolták és meggyalázták szűz szépségét e csodálatos kis országnak, a vallási és ipari csodák földjének, akkor a belga írók, költők, művészek, a szellemi vezérek, az igazi vezérek, szinte magukból kikelve, szinte a szent őrület rohamai közt tettel, szóval, írásban, versben és prózában harsogták, mennydörögték, a negyvenketteseket is túlzengve üvöltötték világgá a földjük, a népük, a kultúrájuk, az igazságuk gyászát, nyomorát, veszedelmét és ügyük mellé állították győzedelmes csatasorba az egész velük érző világot. La belgique sanglante ! – ordította Verhaeren, az isteni lírikus, aki Rubenst, Rembrandot, a flamand teremtő erő örökkévaló dicsőségét állította oda, diadalmas paizsnak, a parázna és részeg erőszak elé. Maeterlinck, a finom, a nemes az előkelő, a halk, bokszbajnoka és kengyelfutója lett a belga becsületnek, a belga igazságnak. Amerikát is hadba hívták egy talpalatnyi belga föld, egy maroknyi belga nép védelmében. Most pedig úgy fordult a világ sora, hogy a keleti Belgium, szegény, árva hazánk, Magyarország jutott ebek harmincadjára. Latrok barlangjává akarják tenni külső, belső ellenségei. Letarolni kultúráját, legázolni vetését, tönkretenni mindent, amit ezer éve termelt, alkotott, világnak adott: ez a program, amelyet elleneink nem vallanak, de cselekednek.
Hol van most a magyar Maeterlinck, a magyar Verhaeren, hol vannak a magyarság szellemi vezérei, elemi felháborodásukkal, lelkük mélyéből fölzúduló tiltakozásukkal, amely a minden nagyra hivatott, nemes, dicső, szent és örök magyar nép jogát, igazát, erejét és hatalmát úgy tündökölteti föl a martalóc erőszak minden ágyúi és puskái fölött, mint ahogy a lőporfüstös levegő fölött fönséges tisztasággal ragyog a világ lelke, az élet szülője, a mindenség tekintete, a Nap ?
Szólaljon meg egyhangú és egyöntetű demonstrációval Szeged, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, Cegléd és a többi magyar város szellemi gárdája mind, ha már Budapest azzal van most hasábszámra elfoglalva, hogy Péchy Erzsi szeretője volt-e a pármai kis hercegnek ?
Hol vannak a pesti világhírű hazai szerzők, hol vannak, akik Stockholmtól Kaliforniáig zsebelték a tantièmet, inkasszálták a dicsőséget ? Mért hallgatnak a szépirodalmi hercegek, mért nem sírják, üvöltik, mennydörgik, orgonálják világgá a nagy Bolyai, a szent Kazinczy, az isteni Vörösmarty, a világforradalmi Petőfi és Széchenyi, Kossuth népének, földjének panaszát, amelynél jogosultabb és keservesebb nem volt még, mióta e földön élünk és vérzünk hiába, hiába !
Juhász Gyula – Tűz, 1918 december 21.
De lássuk és halljuk az eredetit is !
A cikk címe idézet is egyben : Tompa Mihály – A madár, fiaihoz
A Tűz ugyanezen (1918 december 21.-ei) számában költeményben is fölemelte szavát a tetszhalott magyarságért : Ébredj magyar !
Ébredj magyar : e néma érc dalolja,
Mozdulj, te föld, mert a magyar bokorra
Fészket ma vércse, ölyv és kánya rak.
Ha nem volt jó az ágyú és a puska,
A honi nyelv zenéje égbe zugja,
Hogy szent jogunk van itt a nap alatt !
Ajánlott olvasmány, Magyar Forrás :
ERDÉLYBEN – E NAP VERSE – ERDÉLY MEGSZÁLLÁSA NAPJÁN
Érdemes elgondolkodni rajta, hogyan intett Petőfink Erdély költeménye 177 esztendővel ezelőtt, azaz már 72 esztendővel az oláh országrablás, Erdély alamuszi megszállása előtt…
A madár fiaihoz – 105 esztendeje
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
