1791 szeptember 25.-én született Markó Károly magyar festőművész, a magyar tájképfestészet iskolateremtő mestere. († 1860)

A Fölvidék egyik szellemi központjában, Lőcsén született, így sok képét ma ott csodálhatjuk meg az azóta megszállt területeinken.

Már fiatalon is festőnek készült. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. Mérnökként Lublón és Rozsnyón dolgozott 1812 és 1818 közt. A fölvidéki Rozsnyón festette első képeit is. 1818-ban Pestre költözött, hogy rajztudását fejlessze. 1822-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett, a történelmi és tájképfestészeti szakon.

Bécsben megnősült, nyolc gyermeke született. 1826-tól Kismartonban élt, 1830-tól az Esterházy-birtokon. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából megfestette a Visegrád című képét, amely a magyar tájképfestészet legelső darabja. 

Idilli képei között (itthon) talán a legismertebb épp e Visegrád tájképe :

1832-től Itáliában élt, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában, majd Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére.

Itáliai festészetének egy jellemző darabja :

Híre eljutott Magyarországra is, ahova 1853-ban hazalátogatott.

Közismert (későbbi) hazai témája a Magyar Alföld gémeskúttal …

Az Ő Emlékét őrzi Budapesten a Markó utca is…

… amely sajnos inkább a fegyházával itta be magát a köztudatba… nem annyira az első magyar tájképfestő nemes emlékezetével…

Itt lenne már az ideje korszerűen életrajzi játékfilmmel is tisztelegni nagysága előtt !
Egy ilyen kalandos filmen át a ma ifjúsága is méltán megismerhetné Őt…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...