Simonyi Zsigmond (született : Steiner Zsigmond) (Veszprém, 1853 január 1. – Budapest, 1919 november 22.) eszperantista, nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 
Simonyi Jenő földrajzi szakíró, tanár bátyja.

Steiner Simon kereskedő és Menzel Netti fiaként Veszprémben zsidónak született. Budapesten, Lipcsében, Berlinben, majd Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. Hazatérve, hungarusszá érve 1877-ben Budapesten magántanár, 1878-tól helyettes tanár, majd 1889-től a Magyar Nyelvtudományi Társaság tanára. Sajnos a Vörös Terror idején antimagyar arcát is megmutatta. Így a Vörös Terror (komcsi virágnyelven Tanácsköztársaság) után magyargyűlölő politikai nézetei miatt mellőzték, ez pedig őt lelkileg teljesen összeroppantotta. Mi magyarok – mint befogadók, nem bánjuk, ha zsidó – hungarusz voltáért őszintén szeretjük benne mindazt, ami szerethető…

Simonyi Zsigmond 1895-től a Magyar Nyelvőr, majd 1903-tól a Nyelvészeti Füzetek szerkesztője. Balassa József (Weidinger József) segítségével német–magyar szótárt szerkesztett.

A Magyar Nyelvőrben megjelent művei

• Népdalok (Magyar Nyelvőr, 1872)
• Népnyelvhagyományok (Magyar Nyelvőr, 1875)
• Állatnevek (Magyar Nyelvőr, 1876)
• Gyermekversikék (Magyar Nyelvőr, 1875)
• Veszprémi tájnyelv (Magyar Nyelvőr, 1872)
• A „Halotti beszéd” sajátosságai (Magyar Nyelvőr, 1880 április 15.)
• A Nyelvtörténeti Szótár mutatványíve (Magyar Nyelvőr, 1880)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...