1942 – A szlovák parlament utólagosan jóváhagyja a zsidók deportálását. Az egyetlen ellenszavazatot a Magyar Párt képviselője, Gróf Esterházy János adta le, míg több szlovák képviselő – tiltakozása jeléül – a szavazás idején elhagyja az üléstermet. Bátorként tehát a Felvidéken 1942-ben is csak magyar viselkedett !!!

Az első parlamenti beszédében hangzott el ez a mondat: „Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat.“ A HSĽS szlovákiai autonómiakövetelését is támogatta.
Masaryk [ejtsd: Maszarik] visszalépése után a magyar képviselők Edvard Beneš oldalán voltak, ami lehetővé tette, hogy ő legyen az ország elnöke. Beneš miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit…

A felvidéki zsidók deportálását illető szavazást megelőző napon fölkereste Martin Sokol házelnököt, és ezt mondotta: „Antiszemita szellemben nevelkedtem, az vagyok és az is maradok.”  … de …

„Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. … Én ellenben mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.” 

Magyarország 1944-es német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. Ezért internálták, majd a Gestapo körözte…

Esterházy János 1944-ben több száz zsidót mentett meg, de bosszút állt rajta a szlovákság, sőt még cseh nácizmus is!

A soviniszta, zsidóirtó Szlovákia, melynek zsidó menekültjei (a korabeli horthysta) Magyarországon találtak menedéket, ma nem küzd az „antiszemitizmus” égető kérdésével, hiszen Hitlert is sürgetve megoldották a „zsidó kérdést” a vészterhes időkben…
Ajánlott olvasmány:
Katt a képre vagy ide!

Miután a szovjet csapatok kiszorították a németeket Pozsonyból, a szovjet hatóságok is internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Lubjankában tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Gulag-táborba küldték, Szibériába.

A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947 szeptember 16.-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a „fasizmussal való együttműködése” miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemből életfogytiglani büntetést kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie.

Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. Csehszlovákia csaknem minden börtönében raboskodott, amíg 1957 március 8.-án a morvaországi Mírov börtönben meg nem halt. A börtönparancsnok a holttestét a családnak nem adta ki…

A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a Krakkói Főegyházmegye folytat le. 2019 március 25.-én megkezdődött boldoggá avatási pere…

Példaadó, hősies életének hollywoodi megfilmesítése máig is várat magára…

Ajánlott olvasmány : SZLOVÁKIÁBÓL A HOLOKAUSZT ELŐL A ZSIDÓK MAGYARORSZÁGRA MENEKÜLTEK…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...