Elfeledett holmik – zsúfolásig tele van velük a világ. Időnként jön valaki, néhányat felemel, alaposan szemügyre vesz, sorba rakja őket, s még egy bizonyos elv szerint össze is rendezi. Szegedre is mindig ráfér egy kis keresgélés, annyira nem is kell keresgélni, mert az elfeledett holmik mindenütt ott hevernek. Ilyen szegedi holmikat gyűjtöget Apró Ferenc. Pontosabban szólva egész életében gyűjtögetett. Történeteket, épületeket, szobrokat – aztán ezeket papírra is vetette. Tekintélyes betűmennyiség gyűlt össze a hetvenes évektől kezdve, s a „betakarítás” – ahogy Apró Ferenc fogalmazott – csak most kezdődik.
Most kezdődhet igazán, az után, hogy Tisza Lajos körúti irodáját kitakarítja. Az idén tölti hetvenedik évét, igazán ideje elkezdeni azt a munkát, amit eddig hobbiként űzött. Kitakarítás után betakarítás.
Írt már szegedi emberekről, zenéről, most itt az ideje azokat a bizonyos szegedi holmikat előszedni, letörölgetni és megmutatni. Újra. Mindenki találhatna benne számára kedveset. Minden, ami nem élő, tárgy, azaz holmi és szögedi. Házak, terek, emléktáblák, feliratok, temetők. Vagy: mi is az a bandahegedű? Szögedi cigányzenészek is tippelgetnek csak ma már, mit is jelentett valójában. Apró Ferenc utánajárt. Faggatta Béla cigányt, Cserzy Mihályt, Gárdonyit és Mórát. Így mi is megtudhatjuk, miért csapkodta Paganini a hegedűt, és hogy annak a cigánynak a hegedűje szólt szépen, akinek a hegedűje abból a fából készült, melyre az apját akasztották.
A holmik között helyet kapna az időmértékes verselés titkai. Ne lapozz, nem lesz unalmas – biztat a szerző – és valóban, ha tudnánk a hexameter, pentameter, disztichon ismeretének hasznát, nem hagynánk feledésbe merülni. Juhász Gyula két disztichonjából az egyik évtizedes vitát robbantott ki. A „magyar föld büszke porába hajolt” – nem stimmelt a pentameter. Majd később előkerült a kézirat, s ím a „föld”-ből „alföld” lett. Apró Ferenc soha nem kételkedett abban, hogy Juhász Gyula nem tévesztett metrumot. Egy szó mint száz – az időmértékes verselés pontos ismerete bizonyos esetekben évtizedes vitát tesz elkerülhetővé. A „holmik” közé bekerülhet a Rókusi temető, régi szegedi patríciusok temetkező helye, amely, ha nem vigyázunk, a feledés homályába kerülhet, hiszen ma már lakópark rajta.
Szögedi holmi, Szögedi arcok, Szegedi képzőművészek, illetve Képek a szögedi zsidóság múltjából. Iparosok, gyárosok, egyetemi tanárok, a szegedi értelmiség jelentős részének történetét írná meg. Hosszú évek munkája vár még Apró Ferencre. A Szögedi holmi ötöde kiadásra kész, az írások rövid idő alatt összerendezhetők, kiadóra várnak…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...