Mármint az egykori szegedi szórakoztató hajóból, ami persze mint kétkéményes dunai gőzös, muzeális értéket is képvisel. Ez utóbbi magyarázó mondatocska akár felesleges is lehet, gondolhatja az olvasó, hiszen mindenki tudja, hogy mi is képezi az utóbbi hetekben a sajtóbéli szenzációt Szegeden, sőt országos színes botrányocskává is vált a mi kis „diszkó hajónk”.
          A péntek 13-án, Közéleti Kávéházban zajlott kis vita végén azonban szólásra emelkedett egy minden tekintetben súlyos személyiség, a KAPITÁNY, a dunai hajós, aki vendég itt Szegeden, a Tiszán. Szembefordult a megjelent, aggódó szegediekkel, s azt mondta minden súlyával, hogy szégyelljük magunkat mi szegediek, mindenki, aki tehetett volna bármit is a tiszai hajózásért. Mert azért kár igazán. Az „ ócskavasért” már nem lehet semmit tenni, túl vagyunk a 24. órán. Ne sirassátok – mondta – építsetek újat és hajózzatok!
Tiszai hajózás nincs és ez az igazi veszteség. A szegediek dédelgette Szőke Tisza hajó is ezért válhatott rozsdamarta szemét halmazzá. Ha a Mahartnak, amely fillérekért, pontosan 100 forintért jutott a muzeális darabhoz, lett volna jövedelmező tevékenysége, akkor ma valahol kikötve pompázna a gőzös.
De mi is történt? A magyar hajózási cégnek nem volt pénze, így eladta. Mindig is voltak álmodozók, akik hatalmas terveket szövögettek. Álmodtak luxus szállodáról, szórakoztató központról. Jó évtizeddel ezelőtt egy neves magyar mérnök elkészítette a felújítási terveket, e szerint  1,3 milliárd forintból lehetne a vízi építményt olyan állapotba hozni, hogy a hatóságok és a közönség megelégedettségét is elnyerje. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért is cserélt gazdát alig több mint egy évtized alatt számtalanszor.
Legutóbbi tulajdonosa pedig- köztudottan-hiszen ezért lett szenzáció- csődbe ment. Erről is lehetne hosszasa elmélkedni, hogy hogyan kerülhetett egy olyan cég kezébe, amely szintén köztudottan autópályákat , genomikai központokat épít, illetve nem épít, uniós pályázatokat nyer, de mégsem hívja le a pénzt, mert nem az általuk kalkulált bevételre számíthatnak ( ez már csak a pályázatok benyújtása után derül ki általában ). Szóval erről is lehetne hosszasan elmélkedni, hogy a cégalapítás körülményeinek szigorítása mellett, a körbetartozások felszámolása ellen tett ( egyelőre elégtelen) lépések ellenére, hogy volt mersze annak a cégcsoportnak a tagjaként, amelynek számos más tagja ellen felszámolási eljárást indítottak, újra egy kíméletlen pusztításba kezdeni. Mellesleg megjegyezve, ha jól tudom, az egyik csongrád megyei városkában kalandparkot készül építeni ugyanennek a cégcsoportnak egy másik tagja. Vigyázat! Nem nagyon hihető, hogy koldus botra jutottak  a tulajdonosok. Nézzük csak a jelen esetet. A Szőke Tisza felújítására uniós pályázaton félmilliárd forint feletti összeget nyertek, amihez természetszerűen igazolni kellett az önerőt, még ha „csupán” bank garancia formájában is. Gondoljunk bele, milyen vagyon mellett vállal garanciát egy bank…

A mi kis „ templomegerünk” környékén a felszámoló nem talált mást, mint az ócskavas súlyában 7 millió forintra értékelt Szőke Tisza hajót. Ennek a jeles cégnek a története is megérne egy misét, no persze a teljes igazság feltárását mindig az üzleti titokra hivatkozva szokás elhárítani. Mi is maradjunk ennyiben, bár az egyetlen szegedi előtt sem titok, hogy azok, akik kapcsolatban állnak ezekkel a cégekkel, nem panel lakásokban laknak ( egy panel lakás áráért hirdeti meg a felszámoló április 26 – án a közlönyben a gőzöst.
No de térjünk vissza a mi Szőkénkhez.
Vitéz Szilágyi Árpád, városvédő vallomása szerint neki ez az utolsó ügye. Már nincs ereje harcolni, de azt még szeretné megtudni, ki a felelős. Az ő számára ez egy személyes ügy is, hiszen a hetvenes évek közepén, amikor a Dunáról a mi szőke Tiszánkra csobbant a gőzös, ő vezette a felújítási munkálatokat. Ott volt, amikor 2001- ben a város jelképes összegért átadta a Mahartnak, és ott volt, amikor a „ lovagok” érkeztek a mentő akciókra. Mindig hitte, hogy a szerződések, melyek köttettek, s amelyekben mindig kötelezettséget vállaltak a tulajdonosok a felújításra, azok be kell, hogy teljesüljenek, hiszen azért szerződések.
Gondolkozzunk, segítsünk Szilágyi Árpád városvédőnek, legalább tudjuk meg, ki a FELELŐS.
1.Azok az üzemeltetők, akiknek a 90 . es években üzemeltetésbe adta a tulajdonos város. Ezekben az években rendszeresen betont öntöttek az aljazatba, hogy a víz beszivárgását megakadályozzák. A hajózási felügyelet – bár tudták ezt- éveken keresztül megadták az engedélyt az üzemeltetésre, holott- ezt most hajózási szakemberek mondták- betont lehet önteni, de az csak ideiglenes megoldás, azt a karbantartáskor valóban javítani kell. A tulajdonos várost sem érdekelte, hogy a sok beton következtében mikor történik baj, a felügyelet is csak húzta az időt, évek teletek el, mikor úgy döntöttek, hogy vége, nincs több engedély. ( Csak zárójelben jegyzem meg, akkoriban, a Magyar Rádió riportereként többször készítettem erről riportot, aminek annyi lett az eredménye, hogy az akkori „diszkós” üzemeltető pert indított a Magyar Rádió ellen, amit persze elveszített, de még ahhoz képest is legalább 2 év telt el, hogy bevonták az engedélyt)
2.Aztán jött a Mahart. Jó szándékból volt bőven, pénzből szinte semmi. Ekkoriban még néhány százan dolgoztak a cégnél ( ma nincsenek ötvenen az alkalmazottak) A város megszabadult a „gondtól”, de a Mahart sem birkózott meg vele. Itt kapcsolódna össze a szőke Tisza és a Szőke Tisza hajó sorsa. Ha fontos lett volna a tiszai hajózás akár a kormánynak, vagy lett volna a Tisza mentén egy összefogás a folyóhoz kötődő települések között, ha bárki is felismerte volna, hogy fontos a folyó és alkalmasint nemcsak a pénzt nyeli, hanem nagyon „hálás” és „visszafizeti”, nem úgy mint azok a cégek, akiknek később a kezére került és csak a zsebükre gondoltak
Igen, a kapitánynak igaza van. Szégyelljük magunkat. Nem most kellene az „ócskavasért” aggódnunk. Évtizedekkel ezelőtt kellett volna mindent elkövetni, hogy megmaradjon a tiszai hajózás, sok örömet és hasznot hozva nekünk, akik itt élünk. Most csak bámuljuk, jaj de szép. De a Tisza ennél jóval többet is jelenthetne- forgalmat, megélhetést. Szégyelljék magukat azok, akik ezt hagyták. Már itt vannak a franciák, a románok- ők felismerték ennek az értékét- mondta a kapitány. Mi meg itt állunk és siratjuk a gőzöst és addig sírunk, amíg a Tiszát is elveszítjük, csak a könnyeinktől nem látjuk a megoldást. Építsünk újat- zengte a folyami medve.
Nem szeretnék érzéketlennek tűnni, nekem is fáj a Szőke Tisza hajó elvesztése, én is táncoltam rajta sokat, hozzá tartozott Szegedhez. Megértem és átérzem Szilágyi Árpád keserűségét. Jó lenne a roncsokból menteni a menthetőt: az értékes korlátokat, válaszfalakat. Több ötlet is elhangzott ezen a kis fórumon. Dr Szabó László, hajdani szegedi képviselő szerint jog szerint vissza kellene, hogy szálljon a városra, hiszen az egykori tulajdonos úgy adta igen kedvezményesen 100 forintért tovább a hajót, hogy a mindenkori tulajdonos köteles gondoskodni a hajó állagáról, sőt a szórakoztató szerepet (funkciót) megtartva még csinosítgatja azt a város idegenforgalmának fölvirágoztatására. Szemmel láthatóan semmi ilyesmi nem történt az elmúlt évtizedekben. Lehet ezen gondolkodni, van sok jó szándékú civil, sőt most minden hatóság jelentkezett, teszik a dolgukat. A felszámoló elmondta, hogy ahogy elindította a felszámolást, rögtön ott lógott a nyakán az örökségvédelem, környezetvédelem, hajózási felügyelet stb.. Az elmúlt évtizedekben hol tetszettek lenni? Szilágy Úr, sokan vannak felelősök, de továbbra is egyetértek a kapitánnyal, mi is szégyellhetjük magunkat, mi élünk itt a Tisza partján. Senkinek nem hiányzott?
Lehet háborúzni, keresni a felelősöket, vannak szép számmal. Biztosan sokan még nyertek is sok pénzt az ügyleteikkel. Valószínűleg nem hajózni vágyott a Szeviép Investment csoprthoz tartozó Szőke Tisza Yacht Kft sem, igaz, ők ezt el is ismerték, hiszen a cégbejegyzésben tevékenységként a muzeális örökség védelmét is megjelölték. No komment.
Lehet sajnálkozni, de ahogy a kapitány mondta: építsünk újat. Mentsük meg a Szőke Tisza hajó helyett ( vagy mellette) a szőke Tiszánkat. Amíg nem késő.

Hanganyag

(Szlavkovics Rita)

Ajánlott olvasmány még: Eladó a gőzös – cégpóker a Szőke Tisza fölött
Süllyed a lapátkerekes

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...