„Jaj annak a népnek,
amelynek történelmét az ellenségei írják!”
(Seneca)

Remek a víz – bója van – vízőr van – Fürödni tilos!

Barmolmányok, Hírek, Mutyizmus, Szegedikumok, Szögedi hírek, Toronyaljasok, Város-veszejtés 2012. aug. 28.

Partfürdő… Lapos… Nyár vége, bágyadt napsütés. Eltisztult az „ifjúsági” zajnapok szakadt serege. Végre föllélegzik és visszatér(ne) rendes életéhez a Város. De nem lehet. Bár minden adott: Remek a víz. Az évtized legjobbja. Bója is van. A parton még mentőcsónak is. Vízőr is van. Három is. Így hát… Fürödni tilos!

A Partfürdő: „Építési terület” – tolmácsolja az őr a fölkapaszkodott „főnök” képtelen vízióját. Egyetlen gépet nem látni, nem hogy építkezést! Csak a szél fúl és a víz csobog.

Kereken három hétig tartott a partfürdőzés. Aztán az ifjúság intézményesített züllesztése hetében polgár a partjához, a szögedi porondhoz nem jutott… Végre elmentek. Élhetnénk hát szögedi mód. De nem!

Az egyik „vállalkozó” elleisztingeli a szögedi gyógyvizet, a másik meg kisajátítja a maradék strandot. A sápszedő és haszonélvező balvezetők meg majd elmulatják a Nokiás-doboznyi bankót valahol Zanzibárban. Így megy ez korruptisztánban manapság…

Partfürdő – Valamivel több, mint 100 éve idejár a szögedi polgárság a Tiszát, a vizet, a napot és a természetet élvezni. De ez ma már a szögedinek nem jár. Ma egy senkiházi újgazdag (aki tudja, mikor kinek kell tejelni) fölülírhatja a józan észt és a városi polgárság minden jogát is.

Marad a Lapos! Fürödni ott is tilos, de az legalább nem „építési terület” egy nagyranőtt vendéglátós úrhatnám túlkapásai nyomán. A Lapos vendéglátósát már csaknem egy évtizede eltakarította a balvezetés, rálőcsölve a strand-fönntartás minden költségét. Hiszen a 60-70 milliárdos szegedi költségvetésből nemigen telik 2 millió Ft vízőrre, meg bójára a népérzékeny vezetéstől a szegények porondjára.

Így vész el egy vízparti hagyomány, így enyészik el minden, amit „Szeged” néven emlegetett hajdan minden helybeli. A szögedi tiszai fürdőélet is leáldozóban…