Scroll To Top

„Jaj annak a népnek,
amelynek történelmét az ellenségei írják!”
(Seneca)

Remek a víz – bója van – vízőr van – Fürödni tilos!

Partfürdő… Lapos… Nyár vége, bágyadt napsütés. Eltisztult az „ifjúsági” zajnapok szakadt serege. Végre föllélegzik és visszatér(ne) rendes életéhez a Város. De nem lehet. Bár minden adott: Remek a víz. Az évtized legjobbja. Bója is van. A parton még mentőcsónak is. Vízőr is van. Három is. Így hát… Fürödni tilos!

A Partfürdő: „Építési terület” – tolmácsolja az őr a fölkapaszkodott „főnök” képtelen vízióját. Egyetlen gépet nem látni, nem hogy építkezést! Csak a szél fúl és a víz csobog.

Kereken három hétig tartott a partfürdőzés. Aztán az ifjúság intézményesített züllesztése hetében polgár a partjához, a szögedi porondhoz nem jutott… Végre elmentek. Élhetnénk hát szögedi mód. De nem!

Az egyik „vállalkozó” elleisztingeli a szögedi gyógyvizet, a másik meg kisajátítja a maradék strandot. A sápszedő és haszonélvező balvezetők meg majd elmulatják a Nokiás-doboznyi bankót valahol Zanzibárban. Így megy ez korruptisztánban manapság…

Partfürdő – Valamivel több, mint 100 éve idejár a szögedi polgárság a Tiszát, a vizet, a napot és a természetet élvezni. De ez ma már a szögedinek nem jár. Ma egy senkiházi újgazdag (aki tudja, mikor kinek kell tejelni) fölülírhatja a józan észt és a városi polgárság minden jogát is.

Marad a Lapos! Fürödni ott is tilos, de az legalább nem „építési terület” egy nagyranőtt vendéglátós úrhatnám túlkapásai nyomán. A Lapos vendéglátósát már csaknem egy évtizede eltakarította a balvezetés, rálőcsölve a strand-fönntartás minden költségét. Hiszen a 60-70 milliárdos szegedi költségvetésből nemigen telik 2 millió Ft vízőrre, meg bójára a népérzékeny vezetéstől a szegények porondjára.

Így vész el egy vízparti hagyomány, így enyészik el minden, amit „Szeged” néven emlegetett hajdan minden helybeli. A szögedi tiszai fürdőélet is leáldozóban…

Vajon, minek is települtek ide őseink a folyó mellé, ha nem azért, hogy a Tiszával éljenek?

A Laposon bizony csaknem egy évtizede „Fürődni Tilos” … és ugyan kinek is bántaná ma a szemét a szemét?

Dr Sz L

 

Ajánlott olvasmány még: Látványberuházások (be)fürdőben…

“Fejlesztések” (be)fürdőben…

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Újszeged – Ligetfürdő (filmmel)

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN

Kalendárium

Kalendárium

Kalendárium

Honi tallózó

Külhoni tallózó

Ady szavaival élünk és túlélünk :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)