Püspökasszonyok az apostolok nyomdokain!?

Az angol társadalmat azzal igyekeznek ma fölkavarni, hogy milyen botrányos is, hogy asszonyok nem lehetnek püspökök! Pedig milyen égető nagy szükség is lenne már rájuk!

Érdekes, hogy az emancipáció nem sürgeti a női kukások, sem a női bányászok, de még csak a női autószerelők fölzárkóztatását sem. Valahogy ez a papi, meg püspöki tisztség jobban foglalkoztatja a női közvéleményt. Érdekes!

Egyáltalán – nem mindegy, hogy vannak-e női püspökök? Asszonypapot hallgathat bárki anglikán szószékről, hiszen van belőlük elég… ugyan miért olyan fontos, hogy püspökök is lehessenek? A kereszténység hagyományosan férfiuralmú egyház. Nem szólnak az evangéliumok sem női apostolokról.

Az anglikán szünódus (General Synod) most a világi szavazatok többségével elvetette az asszonypüspökök uralmát. Helyesebben még csak el sem vetette. Csak éppen nem érte el a döntéshez szükséges kétharmados többséget.

Rachel Weir tiszteletesasszony egyenesen azon panaszkodik, hogy az anglikán egyház extrém konzervatív szárnya volt többségben a szavazótestületben. Hát persze! De miért is (lenne) oly fontos, hogy egy egyház szavazótestülete ne konzervatív, hanem liberális legyen? Miért is lenne az rossz, ha egy egyház konzervatív módon viselkedne? Hiszen ez minden vallás és egyház lényege: hitet és tanokat rögzíteni, megtartani, a(z egyházi) szerkezetet pedig a folytonosság biztonsága érdekében konzerválni. Az egyházak lételeme a konzervativizmus, a hagyományőrzés.

Az anglikán egyháznál pedig szabadosabb már nemigen kell! Istentisztelet után a templom végében teázgatni és sütizgetni, csacsogva nevetgélni… Hát ezt nem sok keresztény egyház engedteti meg magának.

No, hogy teljes legyen a pamflet, végül még a „konzervatív” miniszterelnök is átlépte végre a hatáskörét, és beleokoskodott az egyház belügyébe. Ultraliberális módon sürgetve az „elkerülhetetlen”-t, politikai nyomást igyekezett gyakorolni Anglia egyik utolsó még álló oszlopára, az anglikán egyházra. A szereptévesztés Angliában egyre mindennaposabb. (De ez az „ultraliberális konzervativizmus” a magyarnak sem ismeretlen.) A konzervatív kormány dolga végzése, a gazdaság stabilizálása (milliós ingyenélő-hízlalás fölszámolása) helyett inkább az egyház dolgait ragozza… – Európai jelenség!

Okoskodás, sajnálkodás és liberális vinnyogás, Anglia még nem érett az egyház asszonyuralmára. Az anglikán püspökök és Canterbury érseke egy ideig még mind férfi marad! De a bomlasztásnak előbb-utóbb meglesz az eredménye.

Legutóbb a buzi papok hivatalosításának rendkívül fontos ügye volt terítéken, – kicsit visszafogta magát az ultralibsi daráló – most csak az egyház elnőiesítése a halaszthatatlan közügy.

A kőkeményen törekvő iszlám (ultra)konzervativizmusa pedig közben ledarálja Európa kereszténységét. Pusztán töretlen hittel és ehhez méltán többszörös szaporulattal. Sziklaszilárd férfiuralommal, stabil társadalommal, melyben az asszony tiszte „csak” a gyermek(nevelés) és a család. A konzervatív iszlám diadalmaskodik a szabadosságába fúló (egykor) keresztény Európán – Mindez csak idő kérdése…

Dr Sz L

Akinek bármi kétsége is volna, hát annak álljon itt tanúságul az alábbi film:

A világ változó demográfiája (Keresztény fölhívás 2008-ból)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...