Scroll To Top

Épített értékeiben él a Nemzet.
A hazafiság minimuma épület-örökségünk védelme.

Szeged belvárosa a világörökség része, meg kell őriznünk!

Koncepció nélküliség, értékvesztés, fásultság – ezek jellemzik Szegedet Szabó László szerint. A Szögedi Védegylet elnökével arról is beszélgettünk, hogy nincsenek politikai ambíciói, de ha az élet úgy hozná, nem zárkózna el a jelöltségtől.

– Korábban hosszú ideig tevékenykedett Szegeden önkormányzati képviselőként, most viszont évek óta Angliában dolgozik, van ideje arra, hogy kövesse a szegedi eseményeket, történéseket?

– Én szegedinek születtem szemben jó néhány városvezetővel, és szegedi is maradtam. Itt végeztem az egyetemet, itt képviselősködtem, vagyis számomra szegedinek lenni a világ legnagyszerűbb és legtermészetesebb dolga. Ingázom két ország között, így tény, hogy nem látom minden nap a várost, de ez nem is kell ahhoz, hogy az ember lássa, mi történik itt. Azt tapasztalom, hogy a még belváros is lelomolódóban van, az emberek küszködnek a maguk bezártságával, búbajával, egyszerűen fásultság ül ezen a városon, s nyoma sincs annak, hogy az emberek fel lennének pezsdülve az állítólagos fejlődéstől. Szegeden folyamatos értékvesztés van! Ha valaki repülővel szeretne utazni, akkor Pestről vagy Temesvárról teheti ezt meg, sőt még Aradnak is jobb repülőtere van, mint Szegednek. Az autópálya is gyakorlatilag csak arra jó, hogy elszívja innen a szakembereket Budapestre. Nincs például kórháza sem a városnak. Elkótyavetyélték.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szabó László

– Ha már a kórházat is említette, a szemléletbeli különbségek mennyire ütköznek ki Magyarország és Anglia között?

– A politikának Angliában minimális befolyása van az egészségügyi ellátásra, például a vezetőket nem politikai alapon nevezik ki, és az egészségügyben dolgozókat megfizetik, ezért is történik az észelszívás. Bár ma már nem Anglia az új célpont, inkább a skandináv országok, ahol még jobbak a fizetések. Az angol egészségügyben egyébként gyakran sikerül nagyon sok pénzből rosszabbul megoldani a dolgokat, mint nálunk. Kis kórházakban is vannak drága MR-készülékek, de a jó lehetőségekkel is rosszabbul végzik a gyógyító munkát. A magánellátás természetesebb dolog, és annak a színvonala is jó. De sok magyar, aki kint él, és valamilyen problémája van, inkább hazajön magát kezeltetni. A magyar egészségügyet leginkább a benne dolgozók elhivatottsága tartja meg még mindig magasabb szinten. Érdemes lenne végre megfizetni Őket! Ha Szegednek lenne valamiféle stratégiája erre, akkor az egészségturizmusba fektetne be, de ez sem fejlődik. Pedig ez egy jó lehetőség lenne arra, hogy Szeged megtartsa a jó egészségügyi gárdáját. Azt látom, hogy a város az egyik napról a másikra él, a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, bármiféle hosszabb távú koncepció a legritkábban észlelhető.

– Megjegyzem, nem fest valami túl vidám képet Szegedről…

– Nem a szemléletem negatív, hanem az, amit látok. Mivel Európa túlfelén dolgozom, gyakran keresztülutazom a kontinensen, és tudom, hogy másképpen is lehet csinálni a dolgokat. Nem kell messzire mennünk, hiszen Ausztriában, Németországban, például épp Bajorországban gyönyörűen meg tudják őrizni az épített értékeket, sőt újonnan is hasonlót tudnak építeni. Amikor mesélek az angoloknak arról a sokak szerint ósdi szemléletemről, hogy az épített értékeket meg szeretném őrizni, akkor az angolok mindig csodálkozva néznek, hiszen számukra ez a világ legeurópaibb, legtermészetesebb dolga. Nagy-Britanniában például az az ingatlan, amely műemlékileg védett, drágább, nem úgy, mint nálunk, és nem attól rettegnek holmi senkiházi „külföldi” befektetők, hogy nem tudják majd szétverni azt, ami ott áll. Megőrzik az értékeket, és azokban működhet akár egy McDonald’s is, mert nem az a céljuk, hogy valamit szétverjenek és helyére egy vasbetonszörnyeteget álmodjon valami tehetségtelen tervező. Félreértés ne essék, nagyon boldog lennék, ha szellemes és gyönyörű vasbetoníveket látnék, de nálunk a legtehetségtelenebb kockafejű, kockagondolkodású tervezők rontják a városképeinket. A futurisztikus, modern formákat megjelenítő Kelet-Londonra mondta azt Károly herceg, hogy a modern építészet több kárt okozott Londonnak, mint a második világháború bombázásai. Ez egy vezető brit szemlélet. És hol vannak a mi bevásárlóbunkereink a kelet-londoni betoncsodáktól!?

– Szegeden több épület is eltűnt, amiért annak idején felemelte a szavát a Szögedi Védegylet elnökeként.

– Nálunk lehet otrombaságot építeni valami szép helyett, erre jó példa az Árkád, lehet semmit se építeni valami szép helyett, ez az Interspar. Ha ugyanis valaki nem vette volna észre, Újszegeden 2007-ben állítólag megnyílt. A helyén mindent letaroltak, az építései törmeléket a kisvállalkozók illegálisan leszórták a kiserdőkbe, és egy kapavágás sem történt. Ott nyolc gyönyörű, régi építésű csarnok állt, amelyek a világháború bombázásait is túlélték. Ez a projekt Biopolisz néven futott egy ideig, és nagyon büszke is volt rá a városvezetés. Ezeken felül sikerült egy gazdaságosan működő szép fürdőt szétverni, ami félmilliárd mínuszt termel azóta évente. Ennyi pénzt a város úgy pancsol el, hogy az égvilágon semmi felelősségre vonás nem történik. Sőt még az úszófelület is kevesebb azóta ebben a fürdővárosban. Az Agórát minősíteni se akarom, ez az otromba betonszörnyűség megépült, pedig ott lett volna a megfelelő helyszín az Öthalmi laktanyában, ami azóta is üres, holott tökéletesen alkalmas lett volna egy komplex és modern múzeumjellegű létesítménynek. Hogy mit is nevez a szocialista városvezetés fejlődésnek, azt nehéz tetten érni, inkább pénzmozgásnak hívnám, amit alapvetően személyes gazdasági érdekek befolyásolnak. Mindenkinek a képzeletére bízom, hogy mit is lehet ez alatt érteni…

– Csak a szegedi városvezetésről van ilyen rossz véleménye vagy összességében a politikáról, a politikusokról?

– Nincs értelme bal- vagy jobboldalról beszélni, Magyarországon az igazán gazdag réteg, az új burzsoázia a volt pártvezetőkből került ki, akik évtizedeken keresztül papoltak a baloldaliságról és a közjóról. Ők a legaljasabb, mindenen átgázoló üzletemberek, erre remek példa volt a korábbi – ahogy én hívom – csótánykormány, majd a libatolvajbanda. Ők tökéletesen modellezték azt, hogyan lehet arcba köpni az egész életét végigdolgozó, baloldali érzületű magyar népet. Gondoljunk csak arra, mikor azt mondogatták, több befektetésben vehetnének részt nyugdíjasok, vagyis Juliska néni a hatvanezer forintos nyugdíjából befektetéseket kellene, hogy eszközöljön!? Ma baloldali intézkedéseket sokkal inkább a jobboldali kormány hoz. Nem tisztem értékelni, hogy jó vagy sem a közmunkaprogram, de ez sokkal inkább hasonlít a szocializmus munkát minden embernek elvéhez, mint amit az előző kormány képviselt. Hozzáteszem, működik! Magyarországon amit csak lehetett, privatizált az álbaloldal, és most a jobboldal kénytelen államosítani, hogy legalább az állam stabilitását megőrizze. Úgy szoktam összefoglalni, hogy a szocializmus értékeit sikerült felszámolni és a kapitalizmus legrosszabb elemeivel sikerült azt egybeépíteni Magyarországon.

02

– Ezen azonban, amit kritikaként megfogalmaz az egész rendszer felépítésével és működésével kapcsolatban, nem lehet gyorsan változtatni.

– Nem is gondolom, hogy egy ciklus alatt ezt helyre lehetne alakítani, az a kérdés, hogy vannak-e erre perspektívák akár helyben, akár országosan. Mondok egy kényes példát: ma ötezer cigány muzsikus munkanélküli. Volt egy olyan, azóta a süllyesztőben eltűnt kezdeményezésem, hogy segély helyett adjunk támogatást a muzsikus cigányságnak arra, hogy egyes kisvendéglőkben zenéljenek. Ez egyben turisztikai- és munkaprogram is lehetne, hiszen rehabilitálnánk azokat, akik ma nem a szakmájukból, tehetségükből élnek, és nem arról kellene vitatkozni, hogy van-e cigánybűnözés, vagy nincs. Ezt a muzsikatámogatást helyben is meg lehetne valósítani, és ez vonzaná a turistákat is. Ahhoz, hogy megértsük, hogy a magyar nóta és a cigánymuzsikus mennyire volt a kultúránk szerves része, elég azt tudni, hogy az orosz udvarban Dankó Pista muzsikált II. Miklós cárnak a koronázása éjjelén legkedvesebb ajándék gyanánt.

– A jövő évi választásokkal kapcsolatban is felmerült a neve. Vállalná a képviselőséget, megmérettetné magát 2014-ben Újszegeden?

– Nincsenek különösebb ambícióim, és megmondom őszintén, nem érzékelem azt, hogy az utóbbi három ciklus hozott volna valami jót, sokkal inkább a negatívumokat látom. Ha Szegednek ilyen polgármesterre és ilyen csapatra van szüksége, akkor nem feltétlenül kívánok ebben részt venni. Amennyiben viszont valamiféle változások várhatóak, akkor hajlamos lennék megmérettetni magamat. A körzetemet mindig is megnyertem, bizonyára sikerülhet ez a következőkben is. Ismétlem, nekem ez nem megélhetés, így nincsenek olyan ambícióim, hogy feltétlen képviselősködni szeretnék, de ha a helyzet úgy hozza, nem zárkózom el előle. De nem ez a lényeg! Szeretném városom értékeit átörökíteni a jövendőnek. Sok minden elpusztult a gondatlan vezetők hűtlen kezelésén, de Szeged belvárosa a világörökség része! Az is kell, hogy maradjon! Ezúton is ajánlok a figyelmükbe erről egy írást. Szeged belvárosa – világörökség!

Fényképek: Varga Anna
Forrás: szegedma.hu
Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN

Kalendárium

Kalendárium

Kalendárium

Honi tallózó

Külhoni tallózó

Ady szavaival élünk és túlélünk :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)