Szögedi kocsma

A Szeged városát a 20. század közepéig szinte teljes egészében behálózó bormérések és kocsmák a társasági, közösségi élet fontos színterei közé tartoztak, ahol a különböző egyletek és körök rendszeresen tartottak társasvacsorával egybekötött táncmulatságokat. A bormérések gyakran a kapualjakban működtek, ahova asztalt, padot, illetve székeket helyezett el a ház tulajdonosa, aki saját termését kínálta vendégeinek. Szeged város 1913-ban kibocsájtott szabályrendelete világosan elkülöníti egymástól a kocsmákat, a sörházakat és a pálinkaméréseket, amelyek közül az első típus jellemzője az volt, hogy benne túlnyomórészt borokat szolgáltak fel kimérés céljából, valamint álló és ülő vendégek számára. A kocsmárosok kialakították saját vevőkörüket, illetve bormárkájukat, amelyek között számon tartották Szegeden a Nógrádi gyöngyét, Újszegeden pedig a Liget gyöngyét. Kiállításunk igyekszik felidézni a szegedi kocsmák és bormérések hangulatát régi bútordarabokon és berendezési tárgyakon keresztül. Megelevenedik az ivószoba és a borok tárolására alkalmas kamra, ahol a hordók ászokfán sorakoztak.

A kocsmabelső hangulatáért köszönet néprajzkutató barátainknak: Dr. Mód Lászlónak, Dr. Simon Andrásnak és Szanka Józsefnek.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...