A Dunaferr eladása („privatizációja”) bűn volt!
Persze  nincs koxosítható szenünk és dús vasércünk sem, de ha már egyszer van egy  modern vas és acélgyárunk, bűn volt eladni bagóért.

A gyár egyik erőssége a meleg hengermű volt.

Igaz, a szovjetéktől vették, de az egész felszerelés amerikai gyártmány volt. Bolyos A, kanadai magyar szakértő szerint Pittsburghben készült a gyártó megnevezése nélkül, a háború alatt. Mivel a  hengerszékek kitűnő minőségű amerikai öntöttacélból készültek, a szovjet mérnökök nem merték használatba venni ezeket, mert gyengéknek ítélték őket.

Így „sózták” Rákosiék nyakába a kitűnő minőségű hengersort.

Miután hosszú huzavona után megvették a kanadai Stelco találmányt a „Coil box” nevű gépezetet, a hengermű világszínvonalu lett.  Ez a találmány  megrövidíti a  gépezetet és ezzel az épületet is. A Coil box lényege az, hogy feltekeri a durva hengerszéken 5-7 alkalommal oda-vissza futtatott vastag „bugát” majd a már kb. 20 mm vastagságú vörösen izzó acél szalagot feltekeri. Amikor a tekercs teljes, megfordítják az irányt (a hámozóval) és az eddigi vége elsőnek fut be a „fínom” hengerművekbe. Így a hőveszteség minimális. Ennek köszönhetően az acél kristály szerkezete, minősége, vastagsága egyenletes a tekercs elejétől a végéig. Ennek köszönhetően kitűnő minőségű lemezeket tudtak hengerelni, amelyeket az autó és a háztartási gépeket gyártók örömmel vásárolnak.

A nagykohó is jó! A szovjet, vízhűtött, nagy átmérőjű kohó is modern. Úgy mondják, már nagyjavításra szorul. Megfelelő kezekben, az sem kerül túlságosan sokba. Most már csak például Venezuelából kell hozni az ércet, nem Krivoj Rogból a szemetet. Még az is lehet, hogy az Orinocó folyóra feljáratos tengeri és a már nemlétező, de újjáépíthető Duna-tengerjáró hajók segítségével olcsóbban lehet  kitűnő minőségi ércet kapni. Persze máshol is lehet kapni dúsított (golyócskává formált) ércet, amelyet már majdnem a Martinba lehet tölteni…
A kanadai acélgyárak is hajón kapják a szenet, ércet és mészkövet.

A megfelelő összetételű koxot is lehet kapni, vagy koxosítható szenet hozni Sziléziából.

A piac gond ugyan, de a hozzánk települt német autógyárak is megvehetnék a kitűnően formálható, elejétől végéig  egyforma minőségű  lemezt…

Miután világszínvonalra emelték a harmadik generációs „hot strip mill”-t (meleg hengerdét) a Coil box segítségével, eladták. Bagóért. Méghozzá olyan óriáscég kezébe került a Dunaferr, amely lényegében csak piacot vett, nem vas- és acélművet. Ugyanis olyan már nekik is volt bőven. Most, hogy már mindenki nyakig van vassal és acéllal, nincs szükségük rá, nekiláttak a lassú elsorvasztáshoz. Ugyanazt kezdték tenni, mint a magyar fém, gép, és más sikeres magyar nagyipari vállalkozással tették.

A kormány felismervén a helyzetet, szeretné visszaszerezni ezt  stratégiai fontosságú gyártelepet, mielőtt teljesen leállítják és ócskavasnak eladják ezt a nagyszerű gépezetet. Azt nem tudni, sikerül-e. Sok függ az eladótól és sajnos Brüsszeltől is. Ismervén  az EU hazánk iránti rosszindulatát, valószínűleg minden eszközt felhasználnak az üzlet meghiúsításának érdekében.

Itt meg kell említenünk az ukrán Vorskla Steel által eregetett kisérleti ballont is. Ez a cég Fényeslitkén akart egy hengerdét  telepíteni, hogy Ukrajnából hozott anyagból a kecskeméti Mercedes Benz gyárnak készítsen acél lemezt. Látván a kormány Dunaferr felvásárlási szándékát, villámgyorsan közölte a világgal, hogy addig, amig a  mai kormány van uralmon, nem foglalkozik tovább a terv megvalósítással. Savanyú a szőlő! Látván a magyar tulajdonú Dunaferr verseny-előnyét, feladták a tervüket, de bosszúból még rúgtak egyet Orbánékon….

A Stelco sorsa kisértetiesen hasonlít a Dunaferréhez. Persze más volt a  háttér. Itt a vezetőség és a szakszervezet áldatlan harca a tönk szélére sodorta a hatalmas vállalatot.

A szakszervezet  125 napos sztrájkot rendezett  1981-ben.  Jóformán semmit sem nyertek, de a vállalat a tönk szélére jutott.  Ugyancsak  sokat ártott a  Nanticoke project leállítás az infláció kezdetekor. Hiába magyarázták az európai műszakiak a vezetőségnek, hogy éppen most kellene befejezni, mert  a leállítás és az újraindítás óriási összegbe kerül. Az inflációs gyakorlattal nem rendelkező pénzügyi vezetés nem hallgatott senkire.  Minden szépen „bejött”, és a vezetőség eladta az egész vállalatot, „szőröstől bőröstül”. A kormány tétlenül nézte végig ezt a nemzeti szerencsétlenséget. Ma a Stelco (más néven) csak árnyéka valahai önmagának. Az új tulajdonos pedig sorban állítja le az üzemrészeket. A másik nagy vállalat a Dofasco, szintén eladásra került. Ma Kanada acéltermelése csökkent és ez a  fontos stratégiai ipar hanyatlóban és idegen kezekben van.

***

Nota bene: A „Coil box” a kanadai Stelco – akkoriban Kanada legnagyobb vas és acél gyára – találmánya. Pontosan nem lehet tudni, kinek az ötlete volt, de a tervezés a magyar Bolyos A. kezében volt, akinek a csoportjában osztrák cseh, magyar, lengyel tervezők dolgoztak. A Dunaferr által megvásárolt egység felfuttatásában az azóta már elhúnyt Bolyos A. is résztvett.  Ugyanez a csoport tervezte, felügyelte a zöldmezős Nanticoke-i hengermű megvalósítását is.

Vigh Mátyás

2013. aug. 28

Ajánlott még a DUNAFERR honlapja: http://www.dunaferr.hu/hu/

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...