E napon, a Huszt után (184 éve) írta Kölcsey Ferenc e borongó epigrammáját :

Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat,
S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká:
Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén
Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett.
Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?
Jőn az utas, lát s fut messzekerűlve tovább.

Cseke, 1831. december 30.

Szómagyarázat: epigramma jelentése ‘rávéset’, ‘fölirat’, eredetileg ‘sírvéset’, ‘(sír)fölirat’, ‘(emlékmű)fölirat’.
Műfaji alapvonása a tömörség, velősség, szellemesség. Az ókori költészetben az elhúnyt(ak)at jellemző velős mondásokból alakult ki a műfaj: ez vált kőbe vésve emlékművön, síremléken „vésetté”, „fölirattá”.
Az újkori költészetben az klasszikus hagyományokat ápoló költészet kedvelte: a humanizmus és a klasszicizmus. (Sz.)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...