A Magyar Kártya Háza

– a Közép-európai kártyakultúra játszó- és emlékhelye –

Minden idők legnépszerűbb játékszere a JÁTÉKKÁRTYA. Évezredes történetét, nemzetek és nemzedékek játékszokásait könyvtárnyi irodalom tárgyalja. Ipar- és szépművészeti jelentőségét világszerte a témára szakosodott önálló múzeumok, köz- és magángyűjtemények jelzik, pl. a szászországi Altenburgban, a bajorországi Leinfeldenben, Párizsban, Londonban, Bécsben, a baszkföldi Vitoriában, a belgiumi Turnhoutban, stb., ahol az egykori és mai kártyagyártás központjai voltak/vannak.) Közép-Európában Bécs és Prága mellett 1780-tól Pesten és Budán találunk nagy számban kártyafestőket.

Az egyetemes kártyakultúra egyik gyöngyszeme a Közép-Európában 180 éve elterjedt, Magyarországon „magyar” kártya, Ausztriában Doppeldeutsche néven ismert játékszer, melynek lapjain Schiller Tell Vilmos című drámájának szereplőit és epizódjainak helyszíneit látjuk. Része volt ez a biedermeier korszak Schiller-kultuszának. A közelmúltban letisztult történeti hűséget idézve: a berlini színház jelmezterveit felhasználva bécsi metszetkészítő rajzolt egyalakos kártyaképeket a Tell Vilmos szereplőivel 1830 körül. Ezeket megújítva és a praktikus kártyajátszást szolgálva, pesti kártyafestők újították meg tükörképes lapokkal 1835 körül. Schneider József és Chwalowszky Ödön nyomán birodalom-szerte népszerűvé vált az akkor még „svájci-németnek” vagy „kétfejű németnek” nevezett Tell-kártya. Az 1860-as években bécsi metszetkészítők rajzolták meg a kártyatípus ma is használt két változatának képeit. Az Első Magyar Kártyagyár Rt. és a Piatnik Nándor és Fiai Játékkártyagyár termékeként a XIX. század második felében váltotta fel a korábban elterjedt, egyalakos soproni-képes kártyákat. „Magyar kártya” néven a XIX. század utolsó negyedében kezdték forgalmazni. A XX. század publicistái aztán számos legendával ruházták fel a Tell-kártyát; így annak tiltásáról, a reformkor hazafias (Habsburg-ellenes) érzelmeiről írtak.

A magyar kártyával olyan legendás játékok lettek népszerűek, mint a máriás, alsós kaláber, snapszer, ferbli, lórum, és a napjainkban a szellemi sport rangjára emelkedés útján haladó ulti. A hagyományápolás és múltidézés feledésbe merült játékokat éleszthet újjá. Túl a hazárdjátékok világán a kártyázás ma is milliók népszerű társasjátéka, mely megfelelő keretek között alkalmas eszköz a logikai készség fejlesztésére, viselkedés kultúra elsajátítására. Egyben ellenpontja lehet a terjeszkedő szerencsejáték-ipar ártó hatásainak.

Magyarországon az elsők között volt Schneider József kártyafestő mester, aki kb. 1820-1845 között dolgozott Kis keresztutcai műhelyében. (Ma Erzsébetváros, Kazinczy utca 55. sz.) A közel két évszázados épület rendeltetése sokat változott, több alkalommal átépítették. Az eredetileg földszintes épületet egy emelettel bővítették 1870 körül. A kártyafestő műhely után volt itt textilbolt, vörös lámpás ház, fogorvosi rendelő, a Magyar Teozófiai Társaság irodája, tejbolt és papírraktár. 1987-től Wichmann Tamás, a nemzet sportolója kezelésében vendéglőként működött 2018-ig. Az épület falára a Pató Pál Párt és a Magyar Talon Alapítvány állított emléktáblát 1996-ban, s nevezte ki december 29-ét a Magyar kártya napjává:

„E helyen állt Schneider József kártyafestő műhelye. Itt készült a magyar kártya 1836-ban, amely Tell Vilmos szabadságharcának felidézésével a játékos kedvű honpolgárok nemzeti öntudatát élesztgetve azóta is kézről-kézre jár. Állíttatta: a magyar kártyások nevében a Pató Pál Párt és Magyar Talon Alapítvány a Millecentenárium évében.”

A Magyar Kártya Háza kultikus, interaktív találkozóhelye lehet a hazai kártyafestészet szereplőinek és a kulturált kártyajátszás barátainak. Kiállító- és játszóhely, digitális kártyanyomda, könyvtár és archívum, kártyabolt és kávézó. Itt lelhetnek otthonra a modern kisgrafika képviselőinek – Tichy Gyula, Kóber Leó, Töreky Ferenc, Csemiczky Tihamér, Gönczi Gebhardt Tibor, Sebők Imre, Somogyi Márton és mások – a munkái. Mert – mint a költő is megírta – „a kártya a világnak tüköre…”, azaz kortörténeti dokumentum, múlt, jelen és jövő, ipar- és nyomdatörténet, Schneider József márvány táblája mellé kívánkozik egy Wichmann Tamás emlékhely is.

Jánoska Antal

2018. dec. 27.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...