A hazaárulás minősített esetének tekinti a Magyarok Világszövetségének Elnöksége azt, ahogyan 1991 és 1993 között Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter a Szovjetunió felbomlása után Kárpátaljához, az ott élő ruszinok és magyarok népszavazáson kifejtett akaratához viszonyult. A Magyarok Világszövetségének Elnöksége 2015. április 24-én ülésezett Budapesten, ahol az alább és csatoltan is olvasható elvi álláspontot egyhangú szavazattal fogadta el.

Hazaárulás 1991-ben 

Elvi álláspont Magyarország Kárpátalja-politikájáról

Kárpátalja XX-XXI. századi sorsát elemezve a Magyarok Világszövetségének Elnöksége fontos megállapítást tett:

Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter hazaárulást követtek el, amikor semmibe vették Kárpátalja népének az 1991. december 1-i népszavazáson elsöprő többséggel kinyilvánított önkormányzati igényét, és öt nappal e népszavazást követően, 1991. december 6-án aláírták a Kárpátalja feladását jelentő magyar-ukrán alapszerződést.

A hazaárulás minősített esetét követték el, amikor elhallgatták azt a tényt, hogy a fiatal ukrán állam elnöke, arra való hivatkozással, hogy Kárpátalja, történelme során ezredévig Magyarország része volt, és soha sem tartozott Ukrajnához, felajánlotta a Kijevből nézve „Kárpátokon túli” területet Magyarországnak.

Az, ahogyan akkor eljártak, amilyen képtelen módon mentegetőztek – tizedrangú beosztottakra hárítva az alapszerződés tartalmáért a felelősséget, és azt állítva, hogy ők maguk el sem olvasták annak szövegét, mielőtt aláírták volna – önmagában is hazaárulás.

Történelmi háttér

1914-ben, a Habsburg monarchia részét képező Magyarországra rákényszerítették az első világháborút. Versailles-ban a győztes Antant-hatalmak a monarchia népei közül egyedül Magyarországgal szemben tagadták meg a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elv alkalmazását. A több mint ezer éve fennálló magyar állam szerves részét alkotó Kárpátalja így került a Versailles-ban létrehozott, korábban nem létező Csehszlovákiához. Az 1939 utáni, néhány évnyi magyar fennhatóságot követően Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták. Szovjetunió felbomlása után ez az ősi magyar országrész Ukrajnához került.

1991-ben a kárpátaljai ruszinok és magyarok kiharcolták, hogy az Ukrajnának a Szovjetunióból való kiválását szentesítő népszavazáson, a függetlenségi nyilatkozatot támogató kérdés mellett két másik kérdés, – Kárpátalja különleges státusa és a beregszászi magyar autonóm körzet ügye – is felkerüljön a szavazólapokra. A népszavazás ügydöntő erővel, 78%-os, illetve 81.4%-os többségű igennel válaszolt e két kérdésre. Öt nappal később Antall József úgy írta alá a szégyenletes magyar-ukrán alapszerződést Kijevben, mintha a népszavazás meg sem történt volna, szabad kezet adva ezzel Kijevnek ahhoz, hogy utólag közvélemény-kutatássá silányítsa, és semmibe vegye Kárpátalja népének elsöprő többségű népszavazással meghozott döntését.

Történelme során Kárpátalja sohasem volt Ukrajna része, hiszen független ukrán állam sem létezett. Mindezzel a független Ukrajna politikai vezetői is tisztában voltak. Tudták, hogy Ukrajnának – több érvényes nemzetközi jogelv alapján is – vissza kell adnia Kárpátalját Magyarországnak.

Budapest, 2015. április 24.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége

A szerkesztő megjegyzése: Minden aljas ethnikai piszkolgatás ellenére…
A Kárpátalján ma sem él jelentősebb ukrán népesség…       Lásd alább:

A Kárpátalja (Zakarpattia Oblast) nemzetiségi terképe 2001-ben.

rózsaszínnel – Ruszinok

zölddel – Magyarok

sárgával – Oláhok

kékkel – keveredve a városokban…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...