Szabó László bízik abban, hogy újból népszerűvé válik a közadakozás, amely jelentős hagyományokkal bír Európában és Magyarországon is. Úgy gondolja, egy jelentős köztéri alkotás létrehozását magánszemélyek mellett a multinacionális cégek is támogathatják. Tápai Antal Hálóvetőjének újraalkotása lehetne az első bizonyíték erre.

“Tele van a város nálam gazdagabb emberekkel, mégis azt tapasztalom, hogy szinte senki nem csatlakozik hasonló felajánlásokhoz. Nem láttam olyat sem, hogy egy képviselő felajánlotta volna egyhavi tiszteletdíját bármilyen célra. Pedig Pál leveléből is ismert, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten” – nyilatkozta lapunknak Szabó Lászlóvolt képviselő, a Szögedi Védegylet elnöke. Ma 30 éve hunyt el Tápai Antalszobrászművész, aki szinte egész életét Szegeden töltötte. Művészeti teljesítményét pártállástól függetlenül elismerik, nem véletlen, hogy Szegeden több embernek is szívügyévé vált a Hálóvető szobor felállítása.

Szabó korábban szórólapokon népszerűsítette, hogy állítsák fel az alkotást két “testvérével” együtt, majd idén 100-100 ezer forintot ajánlott fel a megalkotásukra. Mint utaltunk rá, nem ő volt az egyedüli, id. Szilágyi Árpád, a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület vezetője és Kiss Ernő, a Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatója is szeretné, ha a Hálóvető köztéri szobor lenne.

A jobboldal volt képviselője azonban pesszimista felütését részben helyre tette azzal, hogy az angol vadkapitalizmus is “eredeti tőkefelhalmozással” indult, majd a gazdagok úgy érezték, ebből valamit vissza is kell adni. Több köztéri szobor talapzatán olvasható Nagy-Britanniában az adományozó neve, ez akár Szegeden is megvalósítható lenne. “Ne azt kérdezd, mit tud érted tenni a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért” – citálta Kennedyt az orvosként praktizáló volt képviselő. Úgy gondolja, a magánszemélyek, az önkormányzatok mellett a cégek, a Szegeden hasznot termelő multinacionális vállalatok is felajánlhatnának teherbírásuknak megfelelő összeget. Hozzátette – habár “örök ellenzéke” volt a városvezetésnek – egyáltalán nem gondolja azt, hogy baj lenne, ha a baloldali politikusok is fontosnak tartanák Tápai életművének gondozását.

Halálának 30. évfordulóját tökéletes időpontnak tartja arra, hogy elkezdjék a tervezést, a megvalósítás előkészítő mozzanatait. Szomorú aktualitásnak tartja, hogy a Tiszán már nem lehet halászni, szerinte inkább megfelelően szabályozni kell ezt a kérdést, ami semmiképpen sem jelenti a betiltást. “Szeged létét is a halászatnak köszönheti, még a bécsi császári udvarba is innen hozták a halat” – jegyezte meg.

A reményei szerint az első szobor felavatására pedig akár a jövő év is alkalmas lehet, hiszen ekkor lesz Tápai Antal születésének 115. évfordulója, de akkor sem esne kétségbe, ha ez eltolódna, az általa ígért összegeket fenntartja. Szabó László úgy véli, elsősorban a művész és nem a halászat elfeledett, ezért mindenképpen a szobrászt emelné ki, mert még mindig alig ismert a neve, s nem művészeti intézmény viseli a nevét – a Tömörkény szakközépiskolai részéhez jobban kötődik munkássága. A diákok számára is kézzel fogható módon jelen lenne Tápai kedvenc témája. „Ő nem kisebb a szobrászatban, mint Juhász Gyula a költészetben, csak kevesebbet beszélnek a tanórákon a szobrászokról” – vélekedett a volt képviselő. Hozzátette, lehet, hogy soha nem lesz érettségi tárgy, de egy róla szóló könyvet akár ajándékozhatnának a maturálóknak…

„Vannak szobrai, de nincs jelezve, feltüntetve, hogy ezek hol vannak” – magyarázta. A SZEGEDma munkatársa felvetette, akár túraútvonalat is érdemes lenne kialakítani Tápai Antal szobrai, életútja köré, hasonlóan Szent-Györgyi Alberthez kapcsolódó sétához. Szabó László azt ígérte, hamarosan kidolgozza a terveket, s rövid brossúrákat is készít ehhez kapcsolódóan.

Forrás: 30 éve hunyt el Tápai Antal – Mikor valósulhat meg az álma? (Szegedma)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...