A cannaei csata, a második pún háború kiemelkedő csatája, Hannibál, karthágói hadvezér legjelentősebb győzelme volt a Római Köztársaság haderői ellen, i. e. 216. augusztus 2.-án. A csatát, amelyben Hannibál a sajátjánál jóval nagyobb hadsereget semmisített meg, a hadtörténelem klasszikus taktikai példái közt tartjuk számon…

A rómaiak, miután újraszervezték magukat a Trebiai és a Trasimenus-tavi csatákban i. e. 218-ban, illetve 217-ben Hannibáltól elszenvedett vereségek után, úgy határoztak, hogy Cannaenál (valamikori település a mai Délkelet-Olaszország Apulia tartományában) állják Hannibál útját. A legidősebb Lucius Aemilius Paullus és Gaius Terentius Varro consuloknak mintegy 87 000 fős, rómaiakból és szövetségesekből álló seregük volt, amely mintegy 54 000 főt számláló ellenséggel szemben foglalt el állásokat az Aufidus (a mai Ofanto) folyónál.

Hadrend a cannaei csata kezdetén

Hannibál harcérték szempontjából nem a rómaiak tükörképeként állította fel seregét. Mivel Itáliába megérkezve eredeti afrikai és ibériai harcosaiból már csak kevesen éltek, ezért a hadseregét a Róma ellen fellázadt, illetve a római seregből átállt gallokkal töltötte fel. Ezek gyakran a rómaiaktól zsákmányolt felszerelést használták és mivel szokatlan volt nekik a pun harcmodor, ezért Hannibál római harcmodor szerint képezte őket tovább.

A rómaiak a szokásosnál is mélyebb hadrendben középre állították a seregük fő erejét képviselő nehézgyalogságot, a széleken a lovassággal (hogy középen áttörhessenek), Hannibál a legkevésbé megbízható seregtestét, a gyalogságot helyezte középre, a szárnyakon a kipróbált pun lovasokkal. A csatában mégis olyan kettős lépcsőformációban támadott a pun sereg, amelyben a közép volt legelöl.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...