Európa szívéből
Jégbontó (február) hava 28.-án
1883-ban e napon született Budapesten Schneider Artúr; a későbbi Somlay Artúr, kétszeres Kossuth-díjas magyar színész és színésztanár.
Édesapja Schneider Artúr a monarchia katonatisztje, öt gyermeket atyja.
A későbbi színészfejedelem többször szökött el hazulról, hogy társulatokban fölléphessen.
Apja egy ideig járt utána, de aztán belenyugodott abba, hogy fiából „komédiás” lesz.
Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra.
Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott, majd Debrecenben.
1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott, és föllépett a rádióban és színpadon is. Regény- és drámaírással is próbálkozott.
1931-ben magyarországi és megszállt erdélyi városokban lépett föl alkalmi társulatával…
A magyar filmesélet örökítette meg alakját… ím, mint a Budai cukrászdában…
1948-tól 1950-ig tanított a Színművészeti Főiskolán.
A negyvenes évek végén Somlay több nehéz helyzetbe került színésztársa mellett bátran kiállt.
Ezért a kor kommunista kultúr-terrorgépe, az antimagyar zsidó, Révai József (született: Lederer József ) üldözőbe vette…
Ezeknek az unokái sikkasztják ma szét Magyarországot neverejtő háttér hatalmasokként…
Egyszer aztán ebből is elég lett…
Somlay Artúr hazament Nagyboldogasszony út 71. szám alatti lakására, majd állítólag fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éj folyamán mind a kettőt elfogyasztotta…
1951 november 10.-én hajnali 3 órakor így érte a halál, amelyet szívbénulás, koszorúérgörcs gyanánt rögzített a komcsi terror halottkéme…
Somlay Artúrtól a Szózattal búcsúzunk…
Ajánlott még Hozzá e költemény :
GYALU – SOMLAY ARTHURNAK
Pozsony és Kassa dómjának harangja
Zeng fönséges hangodban, Somlay,
És benne sírnak ujjongva, zokogva
Tűnt századok magasztos álmai.
És benne búg a vajúdó jövendő,
Hogy lesz még egyszer ünneped, magyar
És benne orgonál sok ősi erdő,
Tavasz nyög benne s zokogó avar.
A szép hazugság deszkáin ha látlak,
A szent igazság hite szól felém
És bátor tett lesz a bús költemény.
Ó szent a játék és áldott a látszat,
De több, nagyobb a te művészeted,
Ki ember s férfi vagy minden felett !
Somlay Arthurnak – Először a szegedi Színházi Újság 1924 március 29.-ai számában jelent meg. A költemény alatt keltezés : Szeged, III. 25. A cím alatt : Színházi szonett.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
