Ezen a napon jelent meg…

Juhász Gyula Bátyámnak
nagy szeretettel

József Attila

Szeged alatt

Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén
Halkan susogja régi bánatunk.
A Nap bucsúzik tört örömre festvén
A messzit; és az éjfa rámborul.

Reám borul s arcom simítja lágyan
Hűs lombja, rajta nem terem virág,
De béborítja csöndbe síri ágyam,
Ha majd lefekszem, énis-bús diák.

Öreg, borus vers kél borongva bennem,
Rokon hang zendül vissza rá szivemben.
– Mért is kell búmat rimbe önteni?

Lelkemen most halk remegés fut át:
Szeretném szépen felköszönteni
Magányos, árva, bús Juhász Gyulát.

1922 augusztus 14.-én

József Attila

Szonettben, ahogyan Gyalunk szerette…

Más kiadásokban az „Éjfa” nagy betűvel szerepel…

Szeged alatt

Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén
Halkan susogja régi bánatunk.
A Nap bucsúzik tört örömre festvén
A messzit; és az Éjfa rámborul.

Reám borul s arcom simítja lágyan
Hűs lombja, rajta nem terem virág,
De béborítja csöndbe síri ágyam,
Ha majd lefekszem, én-is-bús diák.

Öreg, borus vers kél borongva bennem,
Rokon hang zendül vissza rá szivemben.
– Mért is kell búmat rimbe önteni ?

Lelkemen most halk remegés fut át :
Szeretném szépen felköszönteni
Magányos, árva, bús Juhász Gyulát.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...