Bálint napján is lehetünk, maradhatunk magyarok !

Fájdalmas és fojtogató ez az internáci valentínkodás !
Bizony nem illik ez a nemzetközi habverés a magyarokhoz, a Bálintokhoz !

Bálint Napján ugyan miért is Valentínkodna a magyar ?

Itt az idő a Szerelem napjáról, a termékenység lázas ünnepéről – idegen és magyar hagyományokról – megtisztulásul végre magyarul szólnunk.

Régi magyar ünnepünk a Bálint Napja !
Arra meg rögtön jön a Februa … A Szerelem, a Szerelmi Láz Napja – a termékenység lázas ünnepe az ősi megtisztulással…
Honnan is ered ez a szerelmetes kavarodás ?

Igazán nem kenyerem a valentínkodás – különösen Bálint napja táján nem – de kénytelen leszek arról is szót ejteni…

Bálint (Valentin) napi üdvözlőlap az 1900-as évek elejéről  

Bálint és Februa…

Február dereka a szerelem meg a nemiség örömünnepe Európában már pár évezrede. Ekkörül zsong sokak esze már jóideje…
Február a (szerelmi) láz hava…

Jégbontó hava, azaz február 14.-e Bálint Napja, a rákövetkező nap, február dereka pedig már maga Februa.

Ma már sajnálatosan kevesen tudják, hogy maga a február hónap neve is a Februárius idusán, vagy magyarabbul éppen a derekán, pajzánabbul meg éppen a lágyékán – a „Bálint nap” utáni napon -, azaz 15.-én tisztogató, lázasan sajgó ünnep nevéből lett – „Februá”-ból a Február ! Bizony! Itt rejtezik az etruszk-latin „febris”, azaz ‘láz’ is ! Angol korcsulata a „fever” – ma is ‘láz’. Már annak, aki még ért igazán angolul… (Óangol ‘fefer’ < latin febr- (a ‘febris’ gyöke) ; majd az anglo-franci ‘fevre’ az ófanci(a) ‘fievre’-ből ugyancsak latin gyökérzetű)

A latin-római Februarius hónap a derekán zajló régi római Februa ünnepkörről nyerte nevét. Az etruszk eredetű később római Februus Istenség is ennek a Megtisztulási Ünnepkörnek megszemélyesült alakja Februarius hónap. A termékenység hónapja, a megtisztulás hava.

Félmeztelen ifjú februával a jobbjában egy antik domborművön.

A Februa – minden valószínűség szerint vélhetően etruszk-szabin eredetű – engesztelő ünnep volt, melynek alkalmából a római papok a februának is nevezett kecskebőrszíjakkal ostorozták a fiatalokat, de főleg a lányokat és ifjú asszonyokat a megtisztulás és a termékenység jegyében…

A tavaszi testi-lelki tisztálkodás-megtisztulás bizonyára összefügg a hónap Latiumban bőséges esőivel is.
Az ókori Februa, illetve Februātiō, illetve azt beágyazó, már anyafarkasosan latin Lupercālia ünnepek és a mai Valentin-napok lázas szerelemmel, nemiséggel terhes légkörében nem nehéz  fölfedezni a hasonlóságot…

„Februa” Györkösy Alajos remek latin szótára szerint is „engesztelő ünnep (februárban)”, inkább megtisztulás, mint vigasság.

A latin „Februarius mensis” jelentése ’Februa hónapja’
A latin „dies februatus” jelentése ’(a) megtisztulás napja’

Némely forrás egyenesen a latin „febris” (láz) szóval hozza kapcsolatba, illetve abból eredezteti magát Februát. A láz, mint a megtisztulás, vagy a tisztító tűz, a bajok kiizzadása gyakran szerepel egymással szinte váltófogalomként, szoros kapcsolatban. FEBRUA ekként az etruszk eredetű szabin-latin LÁZÜNNEP, LÁZ(ID)NAP. Ovidius szerint a „Februare” latin szó a (víz általi) megtisztulást jelenti, mely egy korábbi „megtisztulás” jelentésű etruszk szóból eredeztethető. Etruszkok – egy (nálunk módszeresen  elhallgatott) olasz nyelvész-professzor, – Mario Alinei szerint nem is olyan távoli rokonaink… Sőt, egyenes őseink…
Sőt! A régész Mario Alinei egyenesen azt állítja, hogy a magyarok az etruszkok legközelebbi élő rokonai!

A latin meg újabb keletű angolszász ünnepeknél bizonyosan illőbb hozzánk az etruszk gyökerek keresése.
Ilyen megtisztulás volt a magyar hiedelemkörben a kiszehajtás,  de ilyen a villőzés is, míg a luperkáliás farsang nálunk már vigassággá lett… Jobban  illene a magyarhoz idegen valentinkodás helyett a kiszehajtás, meg a villőzés saját ünnepköre ma is…

No aztán a farsang után jön a húsvéti locsolkodás… (Hidegebb éghajlaton egy kicsit később.) Termékenység-jelképekkel locsolkodó megtisztulás ! Érdekes összefüggések…
Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a magyar farsangolás, a téli henye vigasságok sora is erre az időszakra, Februa idejére esik. A farsang a népi magyar kalendáriomban a lakodalmak és más vigalmak időszaka.

Szent Valentinus Rózsafüzért kap Szűz Máriától – III. David Teniers festménye

Az irányítottan „szabados” bulvárszenny tajtékjain persze a mi Bálintunk, meg a farsangunk az idegen jövevény „Valentine-nap” képére torzult. A kommunista terror, majd a vadliberál agymosás által eltüntetett magyar Bálint-hagyomány már nem a magyar farsanggal, nem is a klasszikus rokoni, antik Februával, hanem csakis a végtelenül elüzletiesedett Valentinnal tolakodik. Az alaposan agymosott zacc-magyar ma már jobban ismeri  „Valentin”-t, mint a magyar „Bálint”-ot! Etruszk rokonaink Februájáról pedig már fogalma sincs, pedig annak hónapja nevét – értelem nélkül is – naponta szájára veszi…

Bálint napja

A népi hagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek is. (Talán azért olyan szaporák!) Voltak olyan magyar vidékek, ahol éppen e napon szokás volt a fagyoskodó madarakat etetni.

Lássuk hogyan is ír a legszögedibb szögedi e napról ünnepi naptárában:

Bálint Sándor : Ünnepi Kalendárium I.
Bálint nap (február 14.)
Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hinni fog, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.

Bálint és a szerelem…

Ha pedig nem bírnánk szabadulni a Bálint Nap szereletemes jellegétől, ha mindenképpen a szerelmesek, meg a bujaság napját akarjuk látni benne, hát legyen!
Van nekünk saját Bálintunk. A legnagyobb hősszerelmesünk, Balassi Bálint. Hős is, meg szerelmes is!

Balassi Bálint emléktáblája Krakkóban (Iwona Grabska fényképe)

Nem csak élete, de még a halála is jelképes: A Szerelem Költőjét ágyéklövés érte, annak sebláza végzett vele… Az ágyéki láz ! A hőn szeretett Haza védelmében…
Kötődhet-e bárkinek is a szerelem-kultusza jobban e naphoz, mint a mi Bálintunké ?!

Emléktábla Balassi sebesülésének helyén, Esztergom vára alatt a Kis-Duna sétányon (kép: Villy)

Ha már Bálint, legyen hát e szerelmes nap nekünk a szerelmetes magyar költő, Balassi Bálint Napja ! Ünnepeljünk a dalaival, lázas hazafisággal, asszonyrajongással… Talán végre Balassi szerelmetes filmjével is magyarul !

Érdekes és izgalmas lehet a Valentin Nap minden alkalommal, amikor angolszász országba látogatunk. Hiszen ez az Ő hagyományuk. Őrizzük hát Valentin izgalmát és nyalánkságait az ilyen ritka alkalmakra.
A magunk hagyományait ápolni meg más ugyan nem fogja helyettünk. Ha elfarsangoljuk a saját ünnepeinket, azt vissza senki nem adja majd nekünk…

A Valentin Nap régi birodalmi hagyomány az angoloknál…

Viktoriánus korabeli Valentin Napi üdvözlőlap a szivecskés kherubokkal…

Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje” – Parlement of Foules – költeményétől adatolható. A költemény 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült.

A madarak ezen az ünnepnapon (Triász, a természet istennője köré) gyülekeznek, hogy mindegyikük társra találjon…

„For this was on seynt Volantynys day
Whan euery bryd comyth there to chese his make.”

A téma: „Minden madár társa-at vá-álaszt, Virá-ágom, Virágom.” – ismerősebb, így magyarul…

De „Valentine”napját William Shakespeare is említi Ophelia szavaival a Hamletben (1600-1601):

„To-morrow is Saint Valentine`s day,
All in the morning betime,
And I a maid at your window,
To be your Valentine.”

A Valentin-nap hagyománya a Brit Birodalommal körbeért a földön és nyomokat hagyott mindenütt:

Valentine’s Day – Még Tajwan szigetén, a főváros, Tajpej legmagasabb épületén is… (Kép: Jnlin)

Szép hagyomány. Csaknem 700 éves az angol és a francia kultúrkörben.
Tiszteletben tartva hagyjuk hát meg a Valentin Napot az angolszász országok hagyományának.
Nekünk pedig megvan a saját kultúrkörünk. Szorgoskodjunk hát magyar módon a saját Bálint-napunkon, meg a magyaros farsangon, villőzésen és kiszehajtáson!

Bizony akad még mit fölfedeznünk bőséggel a magunk szerelmetes és pajzán magyar népi irodalmában is !
Az alig egy évtizede elhunyt délvidéki magyar közegészségtan-professzorunk, Búrány Béla gyűjtötte össze a Délvidék buja nemiséggel átszőtt, szabadszájú magyar meséit. Meg is jelent a teljes gyűjtemény, több mint ezer népmesével. E gyakran meghökkentően szókimondó, buja, sőt olykor trágár mesék a népi világ nemi fölvilágosítását voltak hivatottak tréfálkozó formában ellátni egykoron.

Bálint Napja alkalmából szeretettel ajánlom figyelmükbe Búrány Béla gyűjteményét.
(Ő maga a nevét mindíg ízessen, így, hosszú „ú”-val ejtette. Miért is ejteném-írnám én akár holmi aszfaltbetyár akadémiák kedvéért is másképpen ?)
Hiszem, hogy e buja mesékkel a szabadszájú Délvidék is hazatér !
Ha már szerelem, kacérkodás, bujaság, és láz, hát lássuk hogyan szól mindez szabadszájún, de délvidékien magyarul:

Mé` piros a gólya csőre
Délvidéki dévaj népmesék

A könyv ismertetőjéhez kattintson a képre

Ünnepi láz-adással zárom valentínkodó soraimat
ősi magyar kiszehajtásunkra készülődve …

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
(Igen ! Magyarossan, hosszú „ú”-val.)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...