Szelek (április) hava 10.-én…

1851-ben Szent György (szelek / április) hava 10.-én született Arany János e szép idilli életképe…
A születése napján e versét minden magyar házban olvasni-szavalni illendő !

Tegyük a Családi körrel ünneppé e költemény szülinapját ! Öltöztessük lelkünket és gyermekeink lelkét is díszbe vele ! – Halljuk hát a Hallgati Ember „Családi kör”-ét a (fönnmaradt) legszebb hangokon !

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

//////////////////////

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van : ki-ki nyugalomba !
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat :
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa !
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod :
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényúl :
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével :
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes !”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget ? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára :
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen !”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván :
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda : „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1) Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2) Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben :
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány :
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját :
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851 április 10.)

Ma már nehéz elképzelni, hogy az első kiadáskor még a „béna harcfi” is politikailag izgató kifejezésnek, az hogy „beszél a szabadság véres napjairól” meg egyenesen elfogadhatatlan és leközölhetetlen lázításnak tűnt, így száz esztendeig elkent szöveggel láthatott csak napvilágot a Családi kör. Egészen pontosan az is csoda, hogy eggyáltalán helyére került ennyi idő után az őszinte eredeti !

Van azonban, aki a „cenzúrázott” szöveget véli ma (is) kiforrottabbnak…

A Családi kör végleges szövegéről – EPA

Arany János 1817 március 2.-án született Nagyszalontán (ma Románia megszállása alatt álló) Bihar vármegyénkben, idősödő szülei tizedik gyermekeként…

Édesapja, Arany György olyan családból származott, amely még Bocskaitól kapta a nemességet, a hajdúk letelepítésekor.

Arany János születésekor szülei már egyáltalán nem voltak ifjak. Mindenben körülrajongták a kései ajándékgyermeket, aki szüleitől tanult írni-olvasni is, és apjától hallott először a hajdúság mondáiból. A veretes régi magyar nyelv annyira mélyen ivódott érzékeibe, hogy később is mindvégig idegenkedett a nyelvújítástól…

Szalontán csodagyerekként cseperedett… a „hallgati ember”…

„Családi kör” költeményével köszöntjük a tizedik Arany-gyermeket…

Ajánlott olvasmány: Arany János gyermek- és ifjúkora

Ajánlott olvasmány : 

ARANY JÁNOS VÁROSA – NAGYSZALONTA – NÉPSZAVAZÁS 2020

ÉNEK ARANY JÁNOSRÓL

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...