Bálint napján is lehetünk, sőt maradhatunk is magyarok !

Csűry Bálint Szamosháti szótárában (1935-36) szerepel az 59. oldalon, hogy Bálin’ napja ‘február 14’.-én. A néphit szerint a madarak e napon választanak párt magoknak .

Fájdalmas és fojtogató ma ez az internáci valentínkodás !
Bizony nem illik ez a nemzetközi habverés a magyarokhoz, a Bálintokhoz !

Bálint Napján ugyan miért is Valentínkodna a magyar ? Bálintkodjunk magyarul !

Itt az idő a Szerelem napjáról, a termékenység lázas ünnepéről – idegen és magyar hagyományokról – megtisztulásul végre magyarul szólnunk.

Régi magyar ünnepünk a Bálint Napja !
Arra meg rögtön jön a Februa … A Szerelem, a Szerelmi Láz Napja – a termékenység lázas ünnepe az ősi megtisztulással…
Honnan is ered ez a szerelmetes kavarodás ?

Igazán nem kenyerem a valentínkodás – különösen Bálint napja táján nem – de kénytelen leszek arról is szót ejteni…

Bálint (Valentin) napi üdvözlőlap az 1900-as évek elejéről  

Bálint és Februa…

Február dereka a szerelem meg a nemiség örömünnepe Európában már pár évezrede. Ekkörül zsong sokak esze már jóideje…
Február a (szerelmi) láz hava…

Jégbontó hava, azaz február 14.-e Bálint Napja, a rákövetkező nap, február dereka pedig már maga Februa.

Ma már sajnálatosan kevesen tudják, hogy maga a február hónap neve is a Februárius idusán, vagy magyarabbul éppen a derekán, pajzánabbul meg éppen a lágyékán – a „Bálint nap” utáni napon -, azaz 15.-én tisztogató, lázasan sajgó ünnep nevéből lett – „Februá”-ból a Február ! Bizony! Itt rejtezik az etruszk-latin „febris”, azaz ‘láz’ is ! Angol korcsulata a „fever” – ma is ‘láz’. Már annak, aki még ért igazán angolul… (Óangol ‘fefer’ < latin febr- (a ‘febris’ gyöke) ; majd az anglo-franci ‘fevre’ az ófanci(a) ‘fievre’-ből ugyancsak latin gyökérzetű)

A latin-római Februarius hónap a derekán zajló régi római Februa ünnepkörről nyerte nevét. Az etruszk eredetű később római Februus Istenség is ennek a Megtisztulási Ünnepkörnek megszemélyesült alakja Februarius hónap. A termékenység hónapja, a megtisztulás hava.

Félmeztelen ifjú februával a jobbjában egy antik domborművön.

A Februa – minden valószínűség szerint vélhetően etruszk-szabin eredetű – engesztelő ünnep volt, melynek alkalmából a római papok a februának is nevezett kecskebőrszíjakkal ostorozták a fiatalokat, de főleg a lányokat és ifjú asszonyokat a megtisztulás és a termékenység jegyében…

A tavaszi testi-lelki tisztálkodás-megtisztulás bizonyára összefügg a hónap Latiumban bőséges esőivel is.
Az ókori Februa, illetve Februātiō, illetve azt beágyazó, már anyafarkasosan latin Lupercālia ünnepek és a mai Valentin-napok lázas szerelemmel, nemiséggel terhes légkörében nem nehéz  fölfedezni a hasonlóságot…

„Februa” Györkösy Alajos remek latin szótára szerint is „engesztelő ünnep (februárban)”, inkább megtisztulás, mint vigasság.

A latin „Februarius mensis” jelentése ’Februa hónapja’
A latin „dies februatus” jelentése ’(a) megtisztulás napja’

Némely forrás egyenesen a latin „febris” (láz) szóval hozza kapcsolatba, illetve abból eredezteti magát Februát. A láz, mint a megtisztulás, vagy a tisztító tűz, a bajok kiizzadása gyakran szerepel egymással szinte váltófogalomként, szoros kapcsolatban. FEBRUA ekként az etruszk eredetű szabin-latin LÁZÜNNEP, LÁZ(ID)NAP. Ovidius szerint a „Februare” latin szó a (víz általi) megtisztulást jelenti, mely egy korábbi „megtisztulás” jelentésű etruszk szóból eredeztethető. Etruszkok – egy (nálunk módszeresen  elhallgatott) olasz nyelvész-professzor, – Mario Alinei szerint nem is olyan távoli rokonaink… Sőt, egyenes őseink…
Sőt! A régész Mario Alinei egyenesen azt állítja, hogy a magyarok az etruszkok legközelebbi élő rokonai!

A latin meg újabb keletű angolszász ünnepeknél bizonyosan illőbb hozzánk az etruszk gyökerek keresése.
Ilyen megtisztulás volt a magyar hiedelemkörben a kiszehajtás,  de ilyen a villőzés is, míg a luperkáliás farsang nálunk már vigassággá lett… Jobban  illene a magyarhoz idegen valentinkodás helyett a kiszehajtás, meg a villőzés saját ünnepköre ma is…

No aztán a farsang után jön a húsvéti locsolkodás… (Hidegebb éghajlaton egy kicsit később.) Termékenység-jelképekkel locsolkodó megtisztulás ! Érdekes összefüggések…
Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a magyar farsangolás, a téli henye vigasságok sora is erre az időszakra, Februa idejére esik. A farsang a népi magyar kalendáriomban a lakodalmak és más vigalmak időszaka.

Szent Valentinus Rózsafüzért kap Szűz Máriától – III. David Teniers festménye

Az irányítottan „szabados” bulvárszenny tajtékjain persze a mi Bálintunk, meg a farsangunk az idegen jövevény „Valentine-nap” képére torzult. A kommunista terror, majd a vadliberál agymosás által eltüntetett magyar Bálint-hagyomány már nem a magyar farsanggal, nem is a klasszikus rokoni, antik Februával, hanem csakis a végtelenül elüzletiesedett Valentinnal tolakodik. Az alaposan agymosott zacc-magyar ma már jobban ismeri  „Valentin”-t, mint a magyar „Bálint”-ot! Etruszk rokonaink Februájáról pedig már fogalma sincs, pedig annak hónapja nevét – értelem nélkül is – naponta szájára veszi…

Bálint napja

A népi hagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek is. (Talán azért olyan szaporák!) Voltak olyan magyar vidékek, ahol éppen e napon szokás volt a fagyoskodó madarakat etetni.

Lássuk hogyan is ír a legszögedibb szögedi e napról ünnepi naptárában:

Bálint Sándor : Ünnepi Kalendárium I.
Bálint nap (február 14.)
Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hinni fog, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.

Bálint és a szerelem…

Ha pedig nem bírnánk szabadulni a Bálint Nap szereletemes jellegétől, ha mindenképpen a szerelmesek, meg a bujaság napját akarjuk látni benne, hát legyen!
Van nekünk saját Bálintunk. A legnagyobb hősszerelmesünk, Balassi Bálint. Hős is, meg szerelmes is!

Balassi Bálint emléktáblája Krakkóban (Iwona Grabska fényképe)

Nem csak élete, de még a halála is jelképes: A Szerelem Költőjét ágyéklövés érte, annak sebláza végzett vele… Az ágyéki láz ! A hőn szeretett Haza védelmében…
Kötődhet-e bárkinek is a szerelem-kultusza jobban e naphoz, mint a mi Bálintunké ?!

Emléktábla Balassi sebesülésének helyén, Esztergom vára alatt a Kis-Duna sétányon (kép: Villy)

Ha már Bálint, legyen hát e szerelmes nap nekünk a szerelmetes magyar költő, Balassi Bálint Napja ! Ünnepeljünk a dalaival, lázas hazafisággal, asszonyrajongással… Talán végre Balassi szerelmetes filmjével is magyarul !

Érdekes és izgalmas lehet a Valentin Nap minden alkalommal, amikor angolszász országba látogatunk. Hiszen ez az Ő hagyományuk. Őrizzük hát Valentin izgalmát és nyalánkságait az ilyen ritka alkalmakra.
A magunk hagyományait ápolni meg más ugyan nem fogja helyettünk. Ha elfarsangoljuk a saját ünnepeinket, azt vissza senki nem adja majd nekünk…

A Valentin Nap régi birodalmi hagyomány az angoloknál…

Viktoriánus korabeli Valentin Napi üdvözlőlap a szivecskés kherubokkal…

Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje” – Parlement of Foules – költeményétől adatolható. A költemény 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült.

A madarak ezen az ünnepnapon (Triász, a természet istennője köré) gyülekeznek, hogy mindegyikük társra találjon…

„For this was on seynt Volantynys day
Whan euery bryd comyth there to chese his make.”

A téma: „Minden madár társa-at vá-álaszt, Virá-ágom, Virágom.” – ismerősebb, így magyarul…

De „Valentine”napját William Shakespeare is említi Ophelia szavaival a Hamletben (1600-1601):

„To-morrow is Saint Valentine`s day,
All in the morning betime,
And I a maid at your window,
To be your Valentine.”

A Valentin-nap hagyománya a Brit Birodalommal körbeért a földön és nyomokat hagyott mindenütt:

Valentine’s Day – Még Tajwan szigetén, a főváros, Tajpej legmagasabb épületén is… (Kép: Jnlin)

Szép hagyomány. Csaknem 700 éves az angol és a francia kultúrkörben.
Tiszteletben tartva hagyjuk hát meg a Valentin Napot az angolszász országok hagyományának.
Nekünk pedig megvan a saját kultúrkörünk. Szorgoskodjunk hát magyar módon a saját Bálint-napunkon, meg a magyaros farsangon, villőzésen és kiszehajtáson!

Bizony akad még mit fölfedeznünk bőséggel a magunk szerelmetes és pajzán magyar népi irodalmában is !
Az alig egy évtizede elhunyt délvidéki magyar közegészségtan-professzorunk, Búrány Béla gyűjtötte össze a Délvidék buja nemiséggel átszőtt, szabadszájú magyar meséit. Meg is jelent a teljes gyűjtemény, több mint ezer népmesével. E gyakran meghökkentően szókimondó, buja, sőt olykor trágár mesék a népi világ nemi fölvilágosítását voltak hivatottak tréfálkozó formában ellátni egykoron.

Bálint Napja alkalmából szeretettel ajánlom figyelmükbe Búrány Béla gyűjteményét.
(Ő maga a nevét mindíg ízessen, így, hosszú „ú”-val ejtette. Miért is ejteném-írnám én akár holmi aszfaltbetyár akadémiák kedvéért is másképpen ?)
Hiszem, hogy e buja mesékkel a szabadszájú Délvidék is hazatér !
Ha már szerelem, kacérkodás, bujaság, és láz, hát lássuk hogyan szól mindez szabadszájún, de délvidékien magyarul:

Mé` piros a gólya csőre
Délvidéki dévaj népmesék

A könyv ismertetőjéhez kattintson a képre

Ünnepi láz-adással zárom valentínkodó soraimat
ősi magyar kiszehajtásunkra készülődve …

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
(Igen ! Magyarossan, hosszú „ú”-val.)

Olvasói szólás :

Valentin nap? Nekünk?

Joe Solyom

Laár András véleménye a valentínkodásokról :

Laár András

VALENTIN NAP

Én nem gondolom, hogy jól áll nekünk, hogy a Valentin napot ünnepeljük, mert nekünk magyaroknak, ez egy gyökértelen ünnep… amerikai, nyugati találmány.

Nincs is olyan dolog magyarul, hogy „valentin”. Van olyan, hogy Bálint nap, de az ugye, egy kereszténység előtti ősi néphagyományhoz tartozott, erős spirituális jelentőséggel, ami a termékenységgel, és a termésjóslással függött össze, és nem is 14-én, hanem 15-én ünnepelték – nyilvánvalóan asztrológiai okokból – és amely ünnepet Gelasius pápa parancsára mozdították át 14-ére, iu. 496-ban, jó keresztény elgondolás szerint, mint ahogy a Karácsony ünnepét is elmozdították a valódi helyéről, 21-éről amikor is a Téli Napforduló ünnepe van.

Stpoeonsrdr1ifg121ch:M5gamaF0gP75uteua3l0 f9rbfgf511630  6ga y5  · 

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...