Kertész szálljon ki a Csacsifogatból!

Még egyetlen tolvaj se állította, hogy becsvágyból lopott volna, inkább azért, mert pénzre volt szüksége. Valóban elképzelhető, hogy Kertész Imre a Csacsifogat című darabomat nem becsvágyból lopta el, hanem mert pénzre volt szüksége. Holott az ő esetében a becsvágy sem kizárt, hiszen neve a magyar színpadi világban addig teljességgel ismeretlen volt.
Nagyszerűen kalkulált, ezt el kell ismerni. Én disszidens voltam, így jogaimat nem tudtam érvényesíteni. Ő sok pénzt keresett a darabbal és jó nevet szerzett magának a színházi körökben. (Ki ismerte Kertészt a Csacsifogat előtt?) Habár a Magyar Narancsban megemlíti, hogy buta zenés vígjátékokat is írt, melyekhez az ötleteket szívbéli jóbartája szállította, valószínű a Maszek Ötletkészítők Kisipari Szövetkezetéből, hogy aztán Kertész hipp-hopp, csináljon belőle egy sikeres színdarabot. A zseni, mint egy fél évszázaddal később kiderült, már akkoriban is »csak undorral foglalkozott az olcsó színművekkel, ezeknek semmi közük az ő kreatív világához«. Őt a megélhetés érdekelte, ezt pedig bőségesen biztosította számára a több mint kétezerszer bemutatott Csacsifogat. Ugyanis – ahogy ő ezt a Mancsban megemlíti, »az 50-es és a 60-as években állásba kellett volna mennie, vagy be kellett volna lépnie az irodalmi iparvilágba«, mint sok más írónak: novellákat, cikkeket írni, mint mondjuk ezt Illyés Gyula, Németh László, Karinthy Ferenc, Örkény István, Moldova György, Konrád György s sokan mások tették, de ettől ő irtózott. Disszidált barátjának otthon maradt Csacsifogat című »hülye« színdarabját ellopni nem irtózott.
Igazat mond Kertész a Mancsban adott interjújában, hogy a »hülye darabokban nagyon kell vigyáznom arra, hogy ne untassam a közönséget«. Bizony, Imre! Ezt viszont a prózáiddal megengedheted magadnak.
Morcsányi Géza, a Magvető kiadója arra hivatkozik, hogy a Csacsifogat nem szerepel a kertészi életműben. Ez így van rendjén. Mert hogyan is kerülhetne egy lopott darab, a még néhány hónappal ezelőtti ismeretlen zseni »csillagok magasságában tündöklő« prózája közé (Morcsányi).
Engem, a Csacsifogat szerzőjét mélységesen felháborít, hogy a plágiumbotrány kirobbanása előtt Kertész vadul dicsekedett ezzel a darabbal (darabommal, pl. Nap TV), most pedig lekicsinylően »durva gyalupadon készült kisipari terméknek« nevezi (MaNcs).
Tény, hogy a Csacsifogat nem sorolható a világirodalom vagy a magyar színpadi irodalom legjobb darabjai közé. A szerző, Bán Pál huszonötéves korában írta, és ez volt második három felvonásos színdarabja. (Az elsőt, Feleség kis hibával, mutatták be és játszották több százszor az ország számos színpadán.) Bán Pál olyan korszakban (az 50-es években) akart darabjaival néhány vidám órát szerezni a magyar közönségnek, amikor a jókedv hiánycikk volt az országban. Ez sikerült neki, és ez a tény, ennyi év elmúltával is örömet okoz számára. Kertész, amikor lekicsinylően, lenézően nyilatkozik a műfajról, elfelejti, vagy talán nem is tudja, hogy ennek az úgynevezett könnyű műfajnak kiváló művelői voltak az egész világon és Magyarországon. Azt se tudja, hogy amíg egy színdarab eljut a bemutatásáig, mennyi elszánt, lelkes ember dolgozik a színfalak mögött. Dramaturgok, rendezők, díszletezők, színészek és színésznők, világosítók és még ide sorolhatnám azt a sok-sok embert, akinek egy színpadi szerző hálával tartozik, nem pedig fölényeskedő és lekicsinylő jelzőkkel.
A MaNcsban elmondja, hogy találkozott a színházi világgal is, de ez őt abszolút nem érdekelte, be kellett mutatkozni a színészeknek, természetesen, de nem volt viszonya színésznőkkel és így tovább.
Igen, igen. Ő már akkor is tündöklő csillagnak hihette magát a világirodalom égboltján, bár erről a csillagról rajta kívül senki nem tudott, s így a legerősebb teleszkóppal sem volt felfedezhető. Talán elbújt a Csacsifogat kocsisának széles háta mögé.
Nekem, a darab szerzőjének nincs oka se bujkálni, se megtagadni a Csacsifogatot. Éppen ellenkezőleg. Ez úton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik odaadó munkájukkal hozzájárultak a darab sikeréhez. Köszönetet szeretnék mondani továbbá a magyar nézőknek, akik ugyan a szerzőt illetően félre voltak vezetve, de a több mint kétezer előadás bizonyítja, hogy egy jó darabhoz váltották meg jegyeiket.

Bán Pál

Ajánlott olvasmány:

Kertész Imre saját nevén mutatta be barátja vígjátékát – gondola.hu

A Csacsifogat tovább gördül… – gondola.hu

Kertész plágiumügye és a balliberális módi – MNO

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...