Scroll To Top

„Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti és vesztesége az emberiségnek.”
Ipolyi Arnold

Látványberuházások (be)fürdőben…

Látványberuházások (be)fürdőben…

Szegeden már Tiszát lehet rekeszteni a teljesen fölösleges látványberuházásokkal. Lássunk csak egy „működő” példát: az ellejsztingelt fürdővel csak a gond van. Nem a szögedi nép fürdője többé! Kiszervezték az eredeti SZUE-medencékből még a gyógyvizet is. Azt a hévvizet, amire alapozták egykoron (83 éve) – Klébelsberg Kunó és a Szegedi Úszó Egylet vezetői, meg Városunk főmérnöke – az egész fürdőt…


Géza fejedelem kútja, Szeged, Ligetfürdő, 1999
(Forrás: Józsa Gábor – munkáim)
Hat milliárdért – „fürdőfejlesztés” címén – e kedves és szép díszkút helyén ma a sivár űrfolyosó áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belépőjegyek? Ugyanannyiért csak langyított és fölklórozott csapvízben fürödhetnek immár a szögediek. A gigantikus és – a gyermekgyógyászok véleménye szerint is – életveszélyes csúszdák sebzettjein túl alig „élvezi” ma valaki az eredeti gyógyvizet. A csúszdák illesztékei bizony szaggatják a bőrt, mög a húst is. Talán létezik olyan vastag bőrű elvtárs, akiét nem. A közpolgárnak azonban a söbesüléseire köll is, mög jól is jön a gyógyvíz.

A befürdő beruházás az alapos tervezés meg a gondos kivitelezés eredményeként a pangással évente fél milliárd (500 millió) Ft veszteséget termel!

A Partfürdőn meg a balvárosi toronyaljasok adnak utasítást a csalásra. (Lásd: Partfürdő-ügy: A fürdő területén fürdeni tilos.) Merthogy már évek óta ellopták onnan a gyógyvizet. A pákosztos elvtársak a Pick-veszejtő szocimbora kifürdetett talpát nyalják. Neki lopatják a gyógyvizet. Ahelyett, hogy a polgárokat – és azok egészségügyi, no meg persze anyagi érdekeit – képviselnék. Hadd fürödjön a fabotkára, vagy kőkemény ellenzékére szavazó szöröncsétlen szögedi polgár a csapvízben, amit bizony gyógyvízként adnak neki el! Immáron legalább két esztendeje…

Talán elsőre furcsán hangzik, de a pénzt síma elsikkasztása olykor gyümölcsözőbb a településnek, mint a szörnyberuházások megvalósulása. A beruházást, a fürdőt ugyanis üzemeltetni is kell! Az meg bizony pénzbe kerül. Nekünk volt egy jövedelmező(!) szép Ligetfürdőnk, melyet 6 milliárd forintból sikerült nem csak elotrombítani, de méregdrágává (tömegeknek megfizethetetlenné) és veszteségessé is tenni. Hát nem egyszerűbb, nem kedvesebb, ha a szocimborák símán elteszik a közpénzt és meghagyják nekünk – a népnek – ami nélkülük is remekül működik?! – A fürdőt!

A megszállt magyar Részeken (Partium), mint pl. Margittán az oláj (román) beruházásból azonban a fürdő (lehet, hogy) el se készül! De talán jobb is így nekik, hiszen így legalább nem termel évente 500 milliós veszteséget…

A pénz ha el is tűnik oláj kézen, legalább nem pancsol el még többet a fürdeni vágyók adójából befolyó közpénzekből!

A látványberuházás nemcsak honi szemétdombjaink kiskakasainak szokása. De van, aki a látványberuházást képes akár szó szerint is értelmezni.

Vannak azonban a látványberuházásoknak igazi bűvészei is! Csak látvány! És semmi fürdő!

Lásd : Ámító képpel csaló oláj polgármester Margittán

Lebukott az ámítógéppel (Photoshop) csaló oláj polgármester.

Ámítógépes fényképalakítgatással (fotómontázzsal) jelentett készre egy 10 hektáros strandfürdőt Margitta polgármestere, hogy igazolja bő fél milliárd forintnyi, részben uniós közpénz elköltését. A ma is oláj megszállás alatt álló Bihar megyei Margitta első embere, Dorel Talpos elkészültnek jelentette a beruházást, és a dokumentációhoz kristálytiszta vizű medencében mosolygó fürdőző(ke)t ábrázoló fényképeket csatolt.

Beszámolójában agyondicsérte a fölújított fedett uszodát, a strand parkolóját, sportpályáit, tökélyre vitt szennyvízhálózatát és egyéb ékességeit. A fürdő azonban valójában meg sem nyílt, vízvezetékei nincsenek rákötve a kommunális rendszerre, öltözőinek kikiáltott épülete valóján egy kedves öreg csűr, amelyet újrameszeltek, illemhely pedig egy sincs a területen. De hát az talán kár, pazarlás is lenne, ha látogató sincsen…

Mindezt egy vizsgálat derítette ki, miután az oláj (román) idegenforgalmi minisztériumban gyanúsnak találták a fényképeket. A ragyogó medence felett fényesebb volt a napsütés, mint körötte, a víz pedig – a Partiumban szokatlan – karibi színekben tündökölt.

A polgármester persze tagadja, hogy bármi helytelent tett volna. Amily divat ma a következmények nélküli süketelés, ha nem így tenne, az lenne a szokatlan, sőt meglepő!

Káprázatos látványberuházások – ez ma a menő. Bármily káprázatos is a napfényes szöveg (Napfényfürdő!), nagyon csúnya dolog eltüntetni a közpénzt. Való igaz, nem szép dolog ez az elcsatolt részeinken, még Margittán sem. De egy dolog azért mindenképpen az ámító oláj vezető javára írható: Ez a befürdött „beruházás” Margittán legalább nem termel irdatlan adósságot a településnek, mint a mi szegedi Ligetfürdőnk helyére rokkantott bunkerfürdő teszi azt évről évre…

Dr Sz L

Margittai fürdő – Forrás: Index

Ajánlott olvasmány még: Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Újszeged – Ligetfürdő (filmmel)

Szómagyarázat gyüttmönteknek
oláj : a szögediek nyelvén így hangzik a köznyelvi ‘oláh’, vagy közkeletűbb és betegös, történelömhamisítóan túlzott udvariaskodással ‘román’ népnév. (Lásd még : olájalma: a Maroson hajdan az olájok által leúsztatott savanyú alma)
Ajánlott olvasmány : Bálint Sándor: Szegedi szótár

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN

Kalendárium

Honi tallózó

Ady szavaival élünk és túlélünk :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)