Szép öregasszony. Tiszta és szelid.
Hajlottan hordja évek terheit.

Hajlottan és nem törten. A remény
Ott gubbaszt némán szeme szögletén.

Néha magasba lendül ősz feje,
Mint októberi ezüstjegenye.

Tesz, vesz. Kezében gyakran biblia:
Hogy kínzaték az İsten egy Fia.

És messze gondol és sóhajt nagyot
S elnézi a sok őszi csillagot.

A Hadak útját. Aztán lepihen
És hazaindul a nagy, bús iven.

Nincs rokona és nincs már könnye se,
Ő hallgat s vár. Ő Erdély özvegye !

(1925)

Juhász Gyulánk e szép versét fél évszázadon át kirekesztette az antimagyar
kommunista terror még a Juhász Gyula összes versei köteteiből is …
Olvassuk hát annál nagyobb lelkesedéssel Erdély megszállásának napján !
Erdély hazatérésének törhetetlen hitével …
Tanítsuk meg gyermekeinknek és unokáinknak is !

Az Erdélyt hazahozó angyalka hozzon békességöt Mindannyiunknak!

Ajánlott még:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...