Tisztelt „politizáló elit”!

Ti kinek a pénzén szereztétek a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, vagy a Jogi Egyetemen a diplomátokat? Érvényesnek tekintitek-e egyáltalán? A most megvetett, nyűgnek tekintett öregek etettek, ruháztak, taníttattak! Vannak szüleitek, vagy ti más bolygóról kerültetek ide? A havi milliós keresethez szükség van a nyugdíjasok filléreire is?

Nem ártana, ha a fiatalok is tisztában lennének vele, hogy nem kegyelemkenyeret akarunk! Egy átdolgozott élet után a magyar nyugdíjas is megérdemelne annyit, mint egy osztrák, német, vagy szlovén nyugdíjas, és megérdemelné, hogy embernek tekintsék, ne pedig egy szükséges szavazógépnek!

Nyugdíjas Barátaim! Az 1930-as, ’40-es, ’50-es évek szülöttei!

Mi megtapasztaltuk, láttuk, és éltük a háborús eseményeket és azok következményeit. A lerombolt országot. Ez a korosztály volt, aki eltakarította a háborús romokat. Építette gyermekei számára az alapokat. Szépítette környezetét. A vidéki lakosságnak nem kis terheket jelentett a ’60-as, a ’70-es, a ’80-as években:

– az úthálózat, járdaépítés,

– a villamoshálózat,

– a vízvezeték- és csatornahálózat,

– a telefon

–és a gázvezetékrendszer építéséhez a hozzájárulás.

Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, paraszt fiatalok gyermek- és munkásüdülőket, kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat építettek. Kézzel mozgatható csigákkal vonszolták fel az emelvényre az anyagot, talicskával egyengették a talajt, daruk és emelőgépek hiányában.

Ők ma a nyugdíjasok. Ez ma az a korosztály, aki minimálnyugdíjból él. Ez a korosztály az, amely méltatlan helyzetnek van kitéve.

Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük.

A küzdelmes munkás években megfáradt emberek pedig egyik napról a másikra tengődnek. Ha kifizetik a havi számláikat, a tízezrekre rugó gyógyszereiket kiváltják, egy szemüveg, műfogsor is nagy anyagi terhet jelent számukra. Még boldogok is lehetnek, ha marad néhány garasuk, és a turkálóban tudnak maguknak vásárolni.

Felelős emberek kijelentik, hogy nyugodtan adhatnak a határon túli magyaroknak szavazati jogot, hiszen a nyugdíjas sem fizet adót.

Tévedés, hogy a nyugdíjas nem fizet adót.

Egy nyugdíjas házaspár, ha mindketten száz-százezer forint nyugdíjat kapnak, évente 2,4 millió forintot. Ha ezt vásárlásra, energiára, más szolgáltatásra költik, akkor 27 százalék áfát, mintegy hatszázezer forintot fizetnek be az államnak. Ha saját lakásuk van, akkor ingatlanadót, ha kocsijuk is van, gépjárműadót, ha banki betétjük van, kamatadót is fizetnek. Soroljam még?

Egy nyugdíjas

Mi sem bizonyítja borúsabban demokráciánk – „demokratikus berendezkedésünk” – terrorát, mint a levél névtelensége. Ez persze nem csak e levél jellemzője. A szánalmas névtelenség tömegtünete a névtelen köpködős fórumok tömeges burjánzása. Deform-korban élünk, fortélyos félelem igazgat. Teszi ezt a magyarellenes kommunista hatalomátvétel, a Vörös Terror sikere óta. A módszerváltás pedig talán még inkább csak súlyosbított e – méltatlan és magyartalan – fertő állapotán. (Szerk. Dr Sz L)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.