Európa szívéből
Lechner Lajos születésnapján ajánljuk figyelmükbe Szegedet és az Újjáépítést:
VÁGÁS ISTVÁN: SZEGED ÉS AZ ÚJJÁÉPÍTÉS
Szeged újjáépítésének megszervezésére és irányítására Tisza Lajos kapott királyi biztos minőségben megbízást. Működését 1879. június 12-én kezdte meg. Munkáját 12 tagú tanács segítette, biztosi hivatalát szakemberekből állította össze. A hivatal műszaki ügyekkel foglalkozó osztályának élére Lechner Lajost hívta meg. Az emigrációban élő Kossuth Lajos leveleiben fejtette ki javaslatait a város újjáépítésére. Figyelemre méltó, hogy Kossuth is sürgette a terep feltöltését és a csatornázást. A házak és csatornák építéséhez az akkor még újdonságnak számító betont ajánlotta tégla helyett, és a földszintes házak helyett emeleteseknek építését javasolta. A végleges újjáépítési tervet Lechner Lajos tervező csoportja dolgozta ki.
A későbbi árvízkárok megelőzésére a közvéleménnyel összhangban az újjáépítési terv is a város terep-feltöltését irányozta elő. Ehhez a terv a Tisza vízmércéjének ma is érvényes 0-ponti szintje fölötti, egységesen 822 cm-ig való talajszint emelést javasolt. Ezt az elgondolást rövidesen módosították. Létrehozták a 0-pont fölötti 10,00 m koronamagasságú körtöltést és a Tisza parti új fővédvonalat. Kialakították a 700 cm-es szinten a nagykörutat – amelynek részeit később a Szeged újjáépítésére adakozó európai fővárosokról neveztek el Bécsi-, Berlini-, Londoni-, Párizsi-, Brüsszeli- és Római körútnak – továbbá a 820 cm-es szinten a kiskörutat, amelyet utóbb Tisza Lajosról neveztek el. A körutakat összekötő és a városba bevezető sugárutak is kiemelt szintűek, és a város szélétől — a körtöltéstől — befelé haladva a körutaknak megfelelően emelkedő magasságúak. Mindezt az az elgondolás támogatta, hogy az esetleges újabb árvíz-katasztrófa esetén legyen mód és idő a magasságilag kiemelt fő útvonalakon a lakosság elszállítására.
A régi város az egykori vár közelében képződött belvárosból, és a köré csoportosult, akkor még külvárosnak számító városrészekből állott. Az árvíz előtti idők házépítői a város területén gyakori mélyedéseket és mocsaras helyeket kikerülték, innen magyarázható a régi Szeged zavart, girbe-gurba úthálózata. Az árvizet követően ezeket a zavart háztömböket nem állították helyre, hanem a körutak és sugárutak rendjéhez, és magassági viszonyaihoz igazodva új és tág utcákat, háztelkeket létesítettek. A vár lebontásával a belváros mai kialakítására nyílt lehetőség. Az új építési rendszabályok megkívánták a házak szilárd alapozását, tartós falazatát és tűzbiztonságát. A vályogházak építését csak a Nagykörúton kívül engedélyezték, s azt is csak úgy, hogy tégla- vagy kő alapzatúak legyenek, és az addigi legmagasabb árvízszint (806 cm) feletti 16 cm-ig téglából, vagy kőből épüljenek. A város csatornázását annak négy szennyvíz-gyűjtő körzetre osztásával tervezték meg, s a körzeteket – az árvízi biztonság érdekében elhatárolták egymástól. Kezdetben csak a Nagykörúton belüli vizeket vezették el felszín alatti csatornahálózaton, a Tisza magas vízállásai esetén szivattyús folyóba emeléssel. A Nagykörúton kívül nyílt árkos vízelvezetés létesült, amely egészen a XX. század második feléig fennállt.
32. Hodina István: Lechner Lajos
Szeged árvíz előtti terepszintjének feltöltése 16,1 millió m3 jó minőségű földanyag városba szállításával valósult meg. A feltöltő anyagot főleg Szőregről vitték a már meglévő vasúti hídon át, de Szentmihálytelekről és a város közvetlen környékéről is sokat termeltek ki. A munkálatokat a norvég származású budapesti Gregersen Guilbrand vállalkozó 180 munkanap alatt végezte el. A körtöltés övezte város-területnek mintegy felét takarja mesterséges földtömeg. A feltöltés vastagsága a belvárosban a közúti híd környékén a 6 m-t is meghaladja. A Nagykörúton belül a feltöltés 3 m-nél általában magasabb. Ha azonban az 1970. évi árvíz Adria feletti 83,98 m-es szintjét tekintjük, ma sincsen Szeged városának olyan tereppontja, amely ne az alatt feküdne. A feltöltés utáni térszín magassága ugyanis a belvárosi hídfő táján 83,5 m, a Tisza Lajos körúton 82,5 m, a Nagykörúton 81,4 m, az azon kívüli városrészekben 78,8-80,3 m, egyes beépítetlen területeken 78,5-81,5 m. Ha 1970-ben, vagy 2000-ben nem falazzák el a Tisza parti tégla mellvédfal lejáróit, a folyó vize szabadon a városba folyhatott volna.
Az 1970-es évtizedben, éppen az akkor elhárított árvízveszedelem tapasztalatai alapján megújult Szeged árvízvédelmi rendszere. A várost védő Tisza-parti tégla mellvédfalat vasbeton szögtámfal váltotta fel, amely a helyi Vízügyi Igazgatóság városképileg is jelentős alkotása.
Lechner Lajos városépítési elgondolásainak végrehajtása lényeges és tanulságos változásokat hozott létre a város térszínében, helyszínrajzában, épületeiben. Mindez igazodott a megelőző árvízvédelem szempontjaihoz, amely az újjáépített város kialakításának lényeges meghatározója volt, és évszázados időtávlatban járult hozzá a lakosság árvízi biztonság-érzetéhez. Kevesen vannak ma már tisztában azzal, hogy napjaikat a Tisza árvízszintje alatt élik, s életüket, lakó- és munkahelyüket az árvízvédelmi töltésrendszer, illetve az árvízi biztonság feltételeit megteremtőén rendezett város is védi.
33. Az épülő Városháza a színház tetejéről
Irodalom:
BOTÁR I. – Károlyi Zs.: A Tisza szabályozása. (Vízügyi Történeti Füzetek, 3-4.). Vízdok, Budapest, 1969.
DÉGEN I. – LÁSZLÓFFY W. – KÁROLYI Zs.: A szegedi árvíz, 1879- (Vízügyi Történeti Füzetek, 1.). Vízdok, Bp, 1969.
Dunka S. – Fejér L. – Vágás I.: A verítékes honfoglalás. Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Bp., 1996.
Hidrológiai Közlöny, 1979. évi 6. sz. (Emlékszám az 1879- évi szegedi árvíz centenáriumán. Szerk.: VÁGÁS I.) kialakításának lényeges meghatározója volt, és évszázados időtávlatban járult hozzá a lakosság árvízi biztonság-érzetéhez. Kevesen vannak ma már tisztában azzal, hogy napjaikat a Tisza árvízszintje alatt élik, s életüket, lakó- és munkahelyüket az árvízvédelmi töltésrendszer, illetve az árvízi biztonság feltételeit megteremtőén rendezett város is védi.
Kardos I. (szerk.): Szeged árvízvédelmi rendszere. Vízdok, Budapest, 1975.
LÁSZLÓFFY W.: A Tisza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.
VÁGÁS I.: A Tisza árvizei. Vízdok, Budapest, 1982.
Vásárhelyi P.: A Tisza folyó általános szabályozása. (Buda, 1846. márc. 25.) Megjelent: Hidrológiai Közlöny, 1995.6. 323-335 o.
Ajánlott még: http://www.sulinet.hu/
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
