„Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed…” ( Petőfi – A Nemzethez )

Ki takar(ít)ja el a Dóm tornyait?

Szegedikumok, Szögedi hírek, Város-veszejtés, Városgarázdálkodás 2014. febr. 07.

Az elmúlt hétvégén elhúnyt Borvendég Béla építész.

Életműve, öröksége igencsak vegyes. Saját szavával „kotyvalék” (bár ezt ő éppen más mai építészekre használta).

Hitvallása így ragyog:

“A puszta építés olyan, mint a flaszter beszéde. Az építészet mint a szép és értelmes szó. … Az építőművészet pedig? Mint a költészet! … Az építőművészet a boldogságos ráadás. A kegyelem ritka konstellációja.”

Szép szavak! De lássuk a tetteket!

A szegedi belváros, a Palánk történelmi és irodalmi emlékhelyei, a Mikszáth, Tömörkény, Gárdonyi és Juhász Gyula látogatta ódon utcák magyar házai helyén ma koszlott szocreál szörnyek állanak…

Tény, hogy Borvendég Béla tervezte az utolsó Palánk-beli Vedres-ház, a Halászcsárda épületének a helyére azt a ma is álló otrombaságot, mely – Mocsár Gábor szóleleménye nyomán – “Égő Arany” néven ismeretes. A bolseviki gondolat – a múltat végképp eltörölni – bizony a hatvanas években megsemmisítette a Város öreg magját. A kor építészei pedig gerinctelenül ki is szolgálták ezt!

Ki takar(ít)ja el a Dóm tornyait?

Minden szögedi öreg emlékében ott él még a “Halászcsárda”. Az eredeti. Vedres István klasszikus oromzatával.

A Hal tér halászcsárdája azonban elpusztíttatott. Így “került” át utóbb a tér tiszai sarkára, a rektorok lakta bérpalota aljába, ahol korábban sohasem volt ilyes intézmény. (Bérpalotába csárda nem illik. Tudták ezt még a szebb időket látott öregek.) E fenti kép bal végében az apró öreg házak fölé magasodva látszik az “új halászcsárda” épülete is, mely akkoriban Szent-Györgyi Albert, rektor lakhelye volt.

A kommunizmus nem szívesen látja (másban) hívő korok katedrálisait. és különösen nem azok magasba szökő tornyait. Szétverni a Dómot túl nagy fölháborodást okozott volna, maradt hát egy gyávább megoldás: Ha nem lehet eltakarítani, el kell hát takarni a Dóm tornyait!

Ilyen volt amíg látszott a Dóm a térről, a híd lábáról a történelmi Városmaggal, a Palánk szerénységében szép és kedves házaival. Balról a még Vedres István tervezte halászcsárda-épület, a sarokház mögött pedig még látszik Szeged akkor legöregebb lakóépülete a török pasa háza…

Borvendég Béla visszaemlékezése szerint a párt 15 emelet magas toronyházat rendelt.

Az „Égő Arany”-ház 15 emeletes változata

Ő azonban ezt visszautasítva legfeljebb 10 (11) emeleteset volt hajlandó tervezni. A hősies városvédelmet továbbdomborítandó semmiképpen sem vasbetonból, csakis alföldi, téglás hangulatban. – Ki látott már bepucolatlan (vakolatlan) téglaházat addig a belvárosban?

Borvendég Béla építész a tervezőasztalnál. (Fénykép: Somogyi Károlyné)

Íme az eredmény:

Az első díjas pályázati terv alapján az utca beépítése az egykori Török-házat mintegy kiemelve, a megtartandó 16. sz. épülettől házanként visszalépcsőzve épült volna be. Az egyeztetések során azonban a lépcsőzést meg kellett szüntetni, mert a “párt bölcsei” szerint azt béke időben ugyan nyilvános WC lehet (?!), háborúban azonban leshelynek is használhatnák… – Igen, hát így gondolkodtak ők!
Nem Lázár Györgyök! Nem Pálfy Ferencek! Nem Somogyi Szilveszterek!

Fölvonulási területként végül eldózerolták a szögedi pasa addig túlélő lakóházát, a „Török-ház”-at is. Így a mai legöregebb lakóépülete Szegednek már csak a pasáéval (hajdan) szemben álló Hárem háza (lett).

Ha városvesztő építészeinkről ez el nem is mondható, de a pasa bizony bölcs volt!
Feleségei háza szemben állt az övével! – Az utca túloldalán…

A városvesztő otrombításokhoz további ajánlott olvasmány: VÁROSKÉP, ÉPÍTÉSZET

Egy ellentmondásos életút derekán túl Borvendég Béla Szeged valódi értékei felé fordult írásaiban és megszólalásaiban egyaránt. Sajnos bölcsessége beértére megcsöndesült, és el is költözött a Városból. Egyenesen a bűnös városba, Budapestre távozott.
Menekült-e a saját rémeitől, emlékeitől, vagy inkább a – módszer- és gengszterváltás talaján fölburjánzó – tervtelen barbarizmustól? Vagy éppen a toronyaljasok bűnszövetkezeti polipjától? Ezt nehéz ma megítélni. Ő pedig már nem nyilatkozik. Annyi azonban bizonyos, hogy része volt a történelmi Szeged belvárosának, a Palánknak elpusztításában. A Dóm eltakarását is vállalta a városvesztő párt szolgálatában.

Élete alkonyán terrorpárt jogutódja és annak ifjú, gyökértelen mutyimesterei ellen fordult ugyan, de korábbi rombolását ez sajnos nem mentheti.

Ajánlott olvasmány még: Borvendég Béla és a Heavy stex

Szeged Városa többet érdemel!