Hálapénz, vesztegetés, zsarolás…

Avagy

Xenománok (idegenimádók) kielégítésére persze mondhatom így is: most következnek

A paraszolvencia parafrázisai…

Itt az ideje alapvető magyar fogalmainkat tisztázni !

Vége a vesztegetésnek?

vagy

Vége a hálapénznek?

Az előbbitől igen boldog lennék, az utóbbitól meg nagyon szomorú…

Ömlik a sajtóból a hamis beszéd: Küzdenek a hálapénz ellen… (?) Sőt: „Hálapénz törölve”!!!
A parttalan mellébeszélés helyett legalább az alapfogalmakkal jó lenne tiszába jönni…

No persze a gyönge képességű mai magyar sajtó (Hol van ez Adytól, Juhász Gyulától, Reményiktől vagy Dsida Jenőtől ?!) azt szajkózza, amit a politikai szószólók zsolozsmáznak. De még a politikusainkat sem okolhatjuk e szóficamért, hiszen a félreértés össz-társadalmi félrevezetés ! Csak remélni merem, hogy tudatlanság, a szavak nem értése, és nem egy még sötétebb totalitárius gondolat rejlik a szavak rontásában, összemosásában. Ennek veszélyére már nemes hitősünk Budda is figyelmezett bennünket két és félezer évvel ezelőtt…

Jó lenne végre a célt helyesbíteni: Legyen végre vége a vesztegetésnek és a zsarolásnak !

A széles körben bevett zsarolás – az „ingyenes egészségügy”-ben előre kikötött tarifa – gyakorlata valami egészen más, sőt, egyenesen az ellentet(t)je a hálapénznek, amit hálából adnak a kedves-gondos ellátásért, a gyógyulásért, és amit visszautasítani bizony sértés is lenne…

A legfontosabb a fogalmak tisztázása:

– zsarolás / sarcolás (tarifa) – sápszedés / tarifázás

– (meg)vesztegetés

– vizsgálati díj (vizitdíj)

– hálaajándék / hálafizetség / hálapénz

Ezek az érintkezések úgy különböznek egymástól, mint a baráti ölelés a tökönrugástól, vagy a féltő cirógatás az agyonver(et)éstől…

Orvosi béremelés…

Remek !!! De… Ez a döntés legalább két évtizedet késett, de inkább hármat… Előző hazaáruló kormányainknak kellett volna bevezetni már a rendszerváltáskor, de legkésőbb az EU-csatlakozáskor, hogy ne mélyüljön így el az orvoshiány. Ha megfelelően megfizették volna az orvost, úgy még a magánosítás is máshogy alakult volna. Másoknak lett volna pénze magánosítani, nem csak a hazaáruló keselyűknek ! Nem lennénk ma a sutyerák pénzpörgetők meg idegen sakálok sikeresen kifosztott országa. A kommunista-szocialista terrorgép uszályában csörtető gátlástalan bugrisok, a pénzpörgető martalócok rablóprivatizációja helyett a magyar értelmiség jut(hat)ott volna vezető gazdasági szerephez. Micsoda másság ! Ha az orvost már 30 éve is megfizetik !!! Azazhogy HA megfizették volna ! De bizonyos sötét ördögi köröknek persze nem ez volt az érdeke; hanem épp a hajdan remek magyar egyészségügy padlóra küldése. Brüsszelben a „bölcsek” már 20 éve megmondták: Elég 6 millió magyar a Kárpát-medencébe ! Ez nyilvánvaló magyarirtásra való uszítás !!! A népirtásunk propagandistái pedig bűntetlen, szabadon járnak ma is ! (És országunk vezetői még csak nem is tiltakoztak.) Igen, ennek az ellenünk tervezett népirtásnak legbiztosabb módja a magyar egészségügy tönkretétele. Ez zajlott eddig. Bűntetlenül. A népirtásunkra uszítókat kellene végre szankcionálni !!!

Most köszönjük a kormány igyekezetét. Az eg(észség)ügyi béremelés megállíthatja végre az orvos-kivándorlást, és talán megfordíthatja a honi egészségügy romlását, további mélyrepülését pedig egy szebb jövő felé emelheti.

De tisztázzunk végre magyarul:

Senkinek nem a „hálapénz” fáj ! A „hálapénz” senkinek sem fáj !

Hiszen azt hálából adják… Örömmel !!!

Valami egészen más: a zsigeri zsarolás !

Hiszen… Csakis zsarolásnak vagy vesztegetésnek lehet nevezni azt, amit a társadalom nehezményez. Ezt nehezményezi minden jólelkű orvos is. Aki betegeit nem zsarolja, hisz ezt élből elítéli. Talán érthetőbb a különbség a következő példával: „Ezt a műtétet a várólista alapján csak jövőre tudjuk elvégezni! …Hümm… Amennyiben azonban (pár) százezret le tudna tenni, úgy már akár a jövő héten/hónapban (is) szívesen megoperáljuk…” – Ez az, ami megkeserítette a betegek életét és megosztotta eddig is a társadalmat de az orvostársadalmat is ! Ez az a méltatlan követelődzés és elvárás, ami megmérgezi a kollegialitás légkörét is, hiszen pl. a laboros, a röntgenes, az ultrahangos orvos ilyet sohasem kér-vár, míg bizonyos sebészeti, nőgyógyászati osztályokon ez a természetes… (Ezúton is… Tisztelet a kivételes kollégáknak!)

Azt meg nem is mellékesen jegyzem meg, hogy milyen bérfeszültségekhez vezet mindez, így milyen intézményi tiprás és törtetés mozgatója mindez …

Szigorúan meg kell különböztetni tehát a hálapénz meg a zsarolást és a vesztegetés fogalmát !!! – Ezek természetesen egymástól teljesen független fogalmak, sőt erkölcsi szempontból egyenesen egymás ellentettjei ! Mégis a sületlen sajtó gőzerővel működik e fogalmak egybemosásán… A kettő között akkora a különbség, mint a féltően gyengéd cirógatás meg az agyonverési kísérlet között. De talán még érthetőbb, ha a hasonlatot az illedelmes szűzi pincérlány és a becsületsűllyesztők bárcás kurvája szerepe köré illesztem. A pincérlány borravalót kap(hat), a hivatásos örömlány meg előre szabott tarifáért dolgozik. Ez utóbbi a pénz (ígérete) nélkül a fenekét (érthetőbben: a picsáját) sem emeli meg…

Itt jegyzem meg a hasonlat kedvéért: az egészségügyben a hálapénz olyasmi, mint a vendéglátásban a borravaló. Betiltani ? Röhej ! A borravaló az, amelynek szabadsága biztosítja, hogy méltányoljam a kiszolgálás minőségét. A borravalónak az árba való beépítése pedig a zsigeri zsarolás ! Előre eldöntik, hogy mi lesz a véleményem a kiszolgálás színvonaláról ?! Ahol ilyet tesznek, ott uralkodik el vendéglátási zsarolás.

Évtizedek óta fölháborít, hogy bizonyos szakmákban – a fizetésen túl – „tarifája” van a betegellátásnak. Míg én minden betegemet eddig is negyedszázada „ingyen” láttam el (a TB-ből számított havi fizetésért). A hálás beteg háláját pedig – természetesen – örömmel veszem. Hálásan is fogadom. Ez a „hálapénz”! Kedves, szép, magyar szokás! – Nem kérem-követelem előre. Sőt! Soha nem is kértem !!! És itt a fő különbség! A hálás esetlegesség ! Aki nem ad, azt is ellátom tisztességgel.

A háziorvosi ellátásban bizonyos okmányoknak (eü. alkalmassági igazolás, nem sürgősségi ÉKG) van csak OEP ill. NEAK által szabott tarifája. De nem egy vizsgálatnak, nem egy igazolásnak, nem egy szurinak, nem egy műtétnek, nem egy szülésnek!

A hálapénz nem tarifa! A tarifa nem hálapénz!

A hálapénz egy kedves szép fogalom: ez az, amit hálából ad, utólag a beteg, de leginkább a már nem is beteg, hanem a gyógyult. Nincs szabott összege és nem az ellátás föltétele, hanem a hála kifejez(őd)ése. A hálapénz mértéke pedig természetszerűleg az ellátás színvonalától és gyógyított életszínvonalától is függ…

A hálafizetség és hála(a)jándék a világ természetes működése volt a Nyugat lealjasodása, a korrupció elburjánzása és az ezt megfékezni kívánó parttalan jogászkodás előtt. Tanulságos, szép és izgalmas filmélmény a napjainkban is működő emberi (orvos-beteg) kapcsolatokról William C. Heine Az utolsó kanadai (Last Canadian/ Death wind) regénye nyomán a Dean Semler rendezte, Montanában (USA) játszódó film, A(z utolsó) hazafi / Patrióta (The Patriot, 1998), amelynek orvosában (Steven Segal mint Dr. Wesley McClaren) is megtestesül az a természetesség, ahogyan a kisváros népe hálál a gyógyításért szeretett orvosának…

Rendkívüli módon fölháborított engem orvosként is, hogy bizonyos szakágakban az ellátás meg sem indul az alapösszegről való megegyezés híján. Ez a zsarolás! Nem hálapénz, mert ez nem „a hála pénze”. Ez annak éppen az ellenkezője. Gyakran megterhelő a betegnek, sőt nem ritkán anyagi vész a beteg(ek) hozzátartozóinak. Különösen megterhelő és fájó „kivéreztetés” lehet az életmentő beavatkozás a keresetét-vesztett, amúgy is „kivérzett” betegnek…

A megvesztegetés pedig az, amikor jobb ellátás, vagy valamely nagyobb beavatkozás reményében a beteg előre ad pénzt az orvosának befolyásolásul. Természetesen ez is elítélendő az állami ellátás keretei között, amelyben elvileg az egyenlő elbánás az alapkitűzés. De a megvesztegetési pénz nem zsarolás alapján adatik ! A beteg saját maga dönt felőle…

Lássuk hát a régebben közkeletű, ma már alig hallott fogalmat: paraszolvencia !

Ez az, amelyben a „tarifa”, zsarolás, vesztegetés és a hálapénz is benne van. Akárcsak a szürke árnyalataiban a feketétől a fehérig minden. A paraszolvencia az egészségügyi gond megoldására tett utak és mellékutak, megoldások kísérlete…

„Az ajándékozást nem szankcionálják” – olvasom valamelyik neve említésére sem méltó lapban… Az ajándékozás pénzben a hálapénz ! Így hát mindannyian meg lehetünk nyugodva: Amit jó szívvel adnak, azt elfogadhatjuk. Hiszen hálából adják. Végre tisztán láthatjuk: Ez a hálapénz ! Hálaajándék, amely pénz alakjában jelenik meg. Ha az ajándék nem pénz, igen nehéz is (lenne) megadóztatni. Mit is fizetek például a nemzeti vérszívóságnak 10 tojás után?! (10 tojás fér egy kis tojástartóba.) Egy tojást vagy két tojást? Vagy annak a bolti árát? Esetleg a nagyker árát vagy a termelői árát? A gyógyításért hálás kisnyugdíjast ugye nem akarjuk azzal megalázni, hogy a háztájiban termő tojásaiból a fölösleget a gyógyítójának hálából oda nem adhatja !?

A hálaajándék (olykor hálapénz) kedves magyar szokás, – a hajdan híres, mára már kiveszett magyaros vendéglátáshoz hasonló – egy szeretetreméltó, jólelkű nép társadalmi öröksége. Megfosztani ettől a magyart – pénzízűvé züllött nyugati mintákra hivatkozva – több, mint vétek: magyartalanítás !

A jogtalan tarifázást, a méltatlan követelődzést és erkölcstelen zsarolást kell „szankcionálni”: A bűnt büntetni. A zsarolók – az egészségügy (tőzsde)cápái – meg mehetnek a magánvállalkozás mezeire. Dolgozhatnak végre szabadárasan! A saját (fenntartású) műtőikben. (Amit pl. nem a tisztességesen dolgozó kollégák TB-jéből tart fönn majd az állam.) Ez persze nem old meg mindent, mert a minőségi műtétek még drágábbak lesznek a nem államilag („ingyent”) fönntartott műtőkben, de ez későbbi kormányaink további föladata lészen majd…

Dolgoztam a pénz(éh)eshírű női klinikán, Szegeden. Ezért nem lettem szülész. Pedig ifjúságomtól annak készültem, már egyemistaként műtősfiúként, céltudatosan. Végtelenül irígyek voltak a nőgyógyászok a kevéske tudásukra és a „vetélytárs”-ra már hallgatóként is féltékenyek. Elmondok hát eggyetlen groteszk történet itt a hálapénz és követelődzés (sápszedés / tarifázás) viszonyáról… Jó negyedszázada esett Szegeden A szülészeten boldog apa… csörtet hatalmas ajándékkosárral a neje-gyermeke szülészorvosához… A frissen és sikeresen született gyermekért hozta ragyogó arccal a hálaajándékát. – Doktor úr, kérem, fogadja el ezt a csekélységet ! Nagyon kedves, megható pillanat volt. Nekem ilyenben sajnos soha nem volt részem. Ez még meg nem adatott. A jellemtelen és szellemtelen szülész válasza azonban vérig sértően így hangzott : Köszönöm, megtarthatja azt a kosarat ! – De fogadja el doktor úr ! – Nem! Tartsa meg ! – Akkor mit adhatok a doktor úrnak, mivel tartozok ? – Ötvenezer forinttal ! Még ment egy kicsit az örömapa részéről finomkodó lelki birok, de végül föladta. Kiábrándultan Föltépte a szépen csomagolt kosarat, benyúlt az aljába, elővett egy borítékot, abból egy pénzköteget és leszámolt belőle – valamivel kevesebb, mint a felét – 50 ezer forintot!

Ezúton is „gratulálok” a kripli kollégának, az erkölcsi zérónak ! Sikerült megsértenie a boldog és hálás „beteget”, úgy hogy még a hála jutalmát is megfelezte… No és nem mellesleg lealázta vele az egész orvostársadalmat is a boldog apa és a maszületett egész családja előtt is. Igen ! És elúszott a varázs, amely gyermekáldáskor oly gyakran ott lebeg a levegőben…

A világ másként működő eg(észség)ügyi rendszereiből érdemes példát merítenünk.

No persze a 8-10-szer jobban fizető angol világban is jól láttam: megmarad a probléma, hiszen a délelőtt állami ellátásban részt vevő orvosok (ott is) a délutáni magán rendeléseikre foglalgatják be a betegeiket, ahol éppen kétszer annyiért dolgozgatnak… Ha nem lenne délelőtti állami állás, nem lenne délutáni magánbeteg ! Így a(z államilag) jólfizetett orvosok társadalmában is dúsan virágzik a magánellátás. Meg az ellátás csúsztatása… A korrupció !!! Ez klasszikus, a jól becsomagolt, angolos zsarolás. Egy kicsit több szósszal, ahogyan ők gagyogják „more sauce” vagy „more juice”. Egy másik rendkívül okos és igen gazdag kollégám barátilag arról győzködött, hogy nem szabad 3 percnél többet szánni egy betegre. Nem éri meg, nem is gazdaságos ! A rendszer torzulásait ott sem lehetett kiküszöbölni. Bár a minden ízében züllött Angliánál aljasultabb, korruptabb és igazságtalanabb országot (Európában) nem ismerek. (Angliában az uzsorásnak meg az ingyenélőnek több joga van, mint a tisztes dolgozónak, sőt, a betörőnek több joga van, mint a tulajnak a saját házában, ha orvos is.) Egy szó, mint száz, ebben a „magas állami bérért tiszta viszonyok” dolgában a nagypofájú Anglia nem példa, ill. éppen példa rá, hogy hogyan nem működik a liberális demokrácia, „a még egyenlőbbek világa”. Ahogyan Orwell is megírta angolos Állatfarmjában, Az Animal Farm (Anglia) az egyenlők országa a legaljasabb disznók egyenlőségének, azaz az össznépi zsarolásának a világa…

Mi hát a megoldás?

Ha ez könnyű lenne, már értekeznem sem kellene róla…

Ezt az egész káoszt a szakma különböző ágainak megkérdezése nélkül nem lehet rendezni !!! Csak egy családi példa: Az én Édesanyám laborvezető főorvos volt. Mindennap végigjárt minden osztályt és minden ügyről referált minden szakorvosnak… A betegek hálájáról pedig annyit, hogy Édesanyám repesett az örömtől, ha egy tábla csokit kapott, míg a sebész egy nap egy milliót keresett… (Természetesen családorvos Apám hálás betegeiből éltünk…)

A megoldás valahol az orvosi hivatás, elhivatottság, a hit és az eskühöz való ragaszkodás talaján nyugodhat, amely egy betegesen anyagias(ult) (materialista) túlsúlyú, mammóni világban csak nyomaiban él túl, ahol a munkaerkölcs haldokol. (Angliában a Hippokratészi eskü már csak ódivatú röhej tárgya.) A nyugati társadalom oly mélyre aljasodott a hitetlen, pénzimádó lelki fertőben, hogy nehéz e környezetben lelki egészséget és lelki elkötelezettséget várni az egészségügy szereplőitől. Egy szóval egy lealjasodott társadalomnak tünete az egészségügy mocsara is… De reménykedjünk egy jobb világban, a megbecsült és hivatástudattal átitatott orvosban, nővérben meg ápolóban ! Akit végre talán meg is fizetnek…

Politikusainknak meg a sajtónak pedig egy alapüzenet: A hangulat fölkorbácsolása helyett kéretik a kedélyeket lehűteni, priznicelni, még mielőtt Országunkat megbénítja a – legfőképpen az eddigi megfizetetlenség miatt – mélyülő orvoshiány.

Köszönjük a törődést!

Köszönjük a béremelést! És továbbra is…

Köszönjük a hálát, a hálaajándékot és alkalomadtán akár még a hálapénzt is !

Ezért – ahogyan eddig is tettük – Elvetjük és megvetjük a zsarolást és a megvesztegetést!

A jogászkodó jogalkotóknak pedig – akik amíg mi orvostanhallgatók szorgosan napestig tanultunk, ők végigdorbézolták éveiket, mikoron buliból buliba (kidőlt sörből hányadékba) léptek – annyit üzenhetek: Először is tisztázzák a lelküket, azután a fogalmaikat, utána pedig a jogszabályaikat !

A politikusoknak pedig üzenetem: Söprögessenek a saját házuk táján, ahol százmilliós meg milliárdos pancsolásokban az ország vagyona (a mindannyiunk vagyona) vész el ! Nem hálából, hanem hálátlanságból ! Mert ott nincs hálapénz, csak vesztegetés meg zsarolás: bűn és még nagyobb bűn. Számoltassák el végre azokat a politikusbűnözőket, akik e mindennapi főben járó bűnöket elkövetik 75 éve, és még mind szabadon járnak, élnek és lopott vagyonokkal busásan halnak…

Tehát… El a mocskos szájakkal a tisztességgel ápolt és gyógyított hálás betegektől, azok hálájától és azok hálajándékaitól, esetleges (hála)pénzétől !!!

Szabad országban élünk! Legyen hát a hálapénz is szabad! Ahogyan egy vendéglőben a borravalóval, úgy a gyógykezelésben is dönthesse el mindenki, hogy ad-e és mikor és mennyit ad! Szabad magyarnak szabad országában ez illendő és mindenkori emberi joga !

Családorvosként maradok, aki voltam, betegeimet soha nem sápoltam, pláne nem zsaroltam, de a hálájukat visszautasítani soha nem akartam és soha nem is fogom ! Mert természetemnél és hivatásom természeténél fogva nem tehetem ! A szeretetük megnyilvánulását örömmel és köszönettel fogadom !!!

Senkinek a kedvéért nem sértem meg a hálás gyógyulandókat !!!

Politikusok engem, a hivatással gyógyítót ne zsaroljanak !!!

A hivatástudattal gyógyító orvosok nevében

Tisztelettel:

Dr. Szabó László

családorvos

Vinzenz Priessnitz / Vincenz Prießnitz

A priznicelés (hideg borogatás) névadójának, meg a hideg-meleg vízgyógyászat atyjának szülinapján

2020 Mag (október) hava 5.-én

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...