Tavaly csaknem kétszáz olyan szakorvos kérte a külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt, akinek a szakterülete Magyarországon már így is hiányszakmának számít – derül ki az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) adataiból.

A szakmai szervezetek állítása szerint Magyarországon egyre csökken az orvosok száma, becslések szerint már a 28 ezret sem éri el. Az EEKH statisztikái szerint közben évről évre nő a külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt kérelmező orvosok száma. Míg 2009-ben 887, 2010-ben 1111, tavaly már 1200 orvos számára állították ki a külföldi munkavégzéshez szükséges hatósági bizonyítványt.  A tavalyi kérelmezők közül 651-en általános orvosdoktori oklevéllel rendelkeztek, a szakorvosi képesítése 549 embernek volt meg. Közülük 195-en – vagyis az összes szakorvos kérelmező több mint harmada – pedig olyan területeken szereztek szakképesítést, amelyeket Magyarországon már így is a hiányszakmák közé soroltak.  A legtöbben, 45-en az aneszteziológia és intenzív terápia területén szereztek szakképesítést. Mellettük 34 az ortopédia-traumatológia, 26 a csecsemő- és gyermekgyógyászat, 23 a radiológia, 20 a patológia, 19 a pszichiátria, illetve további hiányszakma területére szakosodott orvos gondolkodott tavaly külföldi munkavállaláson. A szakorvosok közül még csaknem hatvan belgyógyász, több mint ötven háziorvos, több mint negyven sebész, valamint húsz kardiológus döntött úgy tavaly, hogy esetleg külföldön vállalna munkát.

Az EEKH adataiból ezen felül az is látszik, hogy a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági bizonyítványok kiállítása az év második felében jelentősen emelkedett. Míg januárban hatvanan, áprilisban 59-en, de még júniusban is csak 82-en, júliusban már 151-en, augusztusban 129-en és szeptemberben is 128-an kérték ezt az engedélyt. A kiállított bizonyítványok száma 2011-ben az év első hat hónapjában egyszer sem érte el a százat, az év második felében viszont mindig ennél több volt.

Dr Szabó László, Angliában dolgozó családorvos e jelentés kapcsán így fogalmazott: „- A magyar egészségügyi dolgozók terhei egyre csak nőnek, míg a fizetésük egyáltalán nem, sőt reál értékében csökken. A hálapénzzel nem „jutalmazott”, ill. terhelt szakmákban a külföldi, nyugat-európai bérezés a hazainak akár a tízszerese is lehet. Minek is maradnának itthon? Orvosok, nővérek, ápolók, műtősnők, gyógytornászok, beteghordók. Folyamatosan csak nő rajtuk a nyomás, míg csökken a megbecsültségük, romlanak a munkakörülményeik (eszközállomány) és – külföldi szemmel – nevetséges a fizetésük! Mit várunk el tőlük? Dolgozzanak éhbérért? Szakadjanak meg óriási felelősséggel egy panasztársadalomban, a „hivatásért” a megalázó körülményeik között? (Bankárok, politikusok, külföldi befektetők nem, de ők igen?) Tűrjék csöndben, hogy náluk fizetésben is többet ér a pesti lumpen utcaseprő?!”

Hozzátette: „Aki az EU-ra szavazott, – a szabad munkaerő-áramlással – arra is szavazott, hogy elmehessen, akit itt a csonkországban magyarnak meg nem becsülnek! Magam – természetesen – ellene szavaztam. Kifosztott roncsországunknak további észelszívásra van ma legkevésbé szüksége. Ha pedig már így alakul, hát a kitántorgatottak hazaadózási kedvezménye lenne még a legnagyobb siker, amivel a nemzetgazdasági kudarcon fordítani lehetne. Legalább a magasabb külhoni fizetés (kintinél kisebb) adója hazajönne!”

(MTI nyomán)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...